Dupla poén a Szent András sörfőzdétől: április elsejére időzítettek egy remek tréfát, ami szerint megjelent a Nemzet Aranya, a kolbászos magyar sör. Csendben kuncogtam a sajtóközleményen, de inkább nem akartam vele zavarba hozni az olvasókat – a végén viszont én lepődtem meg és jöttem zavarba, amikor húsvétkor kitöltöttem a poharamba a Gamma.41-et, ami tényleg füstölt kolbász, kenyérrel, palackba zárva.
Ittunk már furcsa dolgokat Békésszentandrásról, de ez elég magasra tette a lécet. Kerülgettem is egy darabig, mielőtt felbontottam volna – a családomnak is mutattam, hogy mit töltök a pohárba, mindenki kíváncsi volt, milyen lehet.
A színe kellemes, az állaga középsűrűnek hat – van is benne alkohol, 5,6, így pont jó egy kellemes vacsora után. Ahogy a pohárba került, és elkezdtek elpukkani a kis szénsavbuborékok,
az illata tökéletesen hozta, amit a címke ígért:
jött a paprika, a hús fűszerei, a barnakenyér malátás, élesztős szépsége.
Amíg fotóztam, a hab gyorsan összeesett, az sajnos nem tart soká. Az első korty furcsa volt: érezni lehetett mindent, amit előre elképzeltem. A legmeglepőbb azonban az, hogy a poén működik, és a Gamma.41 perverz módon ugyan, de finom. Paprika, kömény, bors, fokhagyma –
olyan, mintha éppen kolbászos kenyérrel lenne félig a szánk és a maradék helyet kitöltenénk egy kis sörrel.
Megszokott, otthonos érzés, csak furcsa, hogy a szilárd anyag hiányzik közben a fogaink alól.
Lányom belekortyolt, megforgatta a szájában:
„Kéne bele egy kis só, de nem rossz. Pizzás nincs?”
Hát, tulajdonképpen akár lehetne, meginnánk azt is.