Miután ebben a lapszámban minden a paprika körül forog, rászántam magam egy adag ajvár elkészítésére. Ahogy a zakuszka Erdélyt, az adzsika pedig Grúziát idézi,
úgy tartozik ez a finom paprika- és padlizsánlekvár − vagy minek nevezzem? − a Balkánhoz. Szerbek, horvátok, dalmátok egyformán a magukénak vallják,
bizonyítva, hogy a fazékban soha nincs háború. És mi is jól tesszük, ha a szomszédoktól már eltanult finomságok mellé állítjuk a polcra:
pár szelet hirtelen sült húst két pillanat alatt ünnepi lakomává varázsol.
Nem mondom, van vele babra, de érdemes rászánni egy nyárvégi délelőttöt.
ESZKÖZÖK:
Alufólia, két vágódeszka, rozsdamentes kis kés, vájdling, fedő, szűrő, nagylábos, fokhagymaprés, botmixer, kis üvegek, celofán.
ELKÉSZÍTÉSE:
Szabad tűzön a legjobb készíteni, de a sütő vagy − kis mennyiségnél − a grill is megteszi. Ebben az esetben művünkbe tehetünk majd egy kanálka füstös sót (jobb fűszerüzletekben kapható) − olyan lesz tőle, mint az „igazi”.
A padlizsánt is, a paprikát is feketére sütjük.
A padlizsán szárát rozsdamentes késsel vagy fakéssel levágjuk, a levét két deszka között kinyomjuk, majd gyorsan lehúzzuk a bőrét. A belsejét félretesszük a nagylábosban. A megsült paprikákat a vájdlingba tesszük, és negyedórára gondosan lefedjük, konyharuhával be is bugyolálhatjuk:
a keletkező gőztől a héj szépen, egy darabban lejön, mint egy esőkabát.
Kiszedjük a csumát és a magokat is. A paprikát a padlizsánhoz tesszük, belenyomjuk a megtisztított fokhagymagerezdeket, és a botmixerrel az egészet simára keverjük.
Ha frissen esszük, akkor már csak megsózzuk, és kész, de ha eltesszük télire, akkor egy kis olajjal átkeverve fölrakjuk a tűzhelyre, és csöndes lángon még egy félórácskát rotyogtatjuk. Pöfögni fog, és hajlamos odaégni, ne hagyjuk magára. Ha besűrűsödött, beüvegezzük, egy-egy kanálka olajat öntünk a tetejére is, és mehet a spájzba.
A fenti mennyiségből öt kétdecis üveg lesz.
CIFRÁZZAM?
Hát, ezt aztán lehet cifrázni. Van, aki a nagy, lapos, húsos elefántfül-paprika helyett paradicsompaprikát javasol, sőt erőset is bőven tesz bele.
A paprika/padlizsán/fokhagyma arány szinte minden receptben más és más. Több leírásban szerepel paradicsom − ekkora mennyiséghez 5-6 szem elég, vágjuk ki a csumáját, és forró vízbe mártva húzzuk le a bőrét, úgy főzzük a masszába.
Sok helyen írnak ecetet is − ehhez a mennyiséghez egy-két evőkanál borecet kellene −, de nekem jobban ízlik anélkül. (Ha már, akkor inkább felhasználáskor egy kis friss citrom.)
Vannak, akik vöröshagymát, zellert és fűszereket is tesznek hozzá: borsot, csombort, kakukkfüvet és rozmaringot − szerintem így az íze már eltolódik a pizzaszószok felé, nem pártolom.
Egy szónak is száz a vége: próbálgatni kell, kinek mi jön be leginkább.
Felhasználása: Grillezett húsok és halak mellé (a csevapcsicsához nélkülözhetetlen), tejföllel vagy majonézzel keverve szószként, sós süteményekbe tölteléknek, de sült krumplihoz vagy simán pirítós kenyérre kenve is nagyon finom.
Vigyázat: ha felbontottuk, hamar meg kell enni, mert könnyen penészedik. Ennek elejét vehetjük, ha a maradékra megint töltünk egy kis olajat.