Zirig Árpád receptje
2018. január 25.- adalékmentes krinolin vagy debreceni
- fokhagyma
- csemegepaprika
- só
- vöröshagyma
- lila hagyma
- 10:1-hez arányú ecetes főzőlé
- borókabogyó, bors, mustármag, babérlevél, fekete kardamom, koriandermag
ADAG: 1 főre
ELKÉSZÍTÉSI NEHÉZSÉG: Könnyű
Érkezhettem stoppal, poros cipőben, hátizsákkal. Utazhattam vonattal, mosolygó békességben. Máskor autó várt és az autópálya pattogós betonja, vagy leszálltam épp a motorról, letettem a kulcsot és a bukót, s már indultam is: a két legfontosabb dolog a Csehországba érkezőnek egy világos, jól komlózott láger meg rendes adag utopenec.
Meg se próbáljuk lefordítani gyengébb idegzetűek társaságában: a legjobb kocsmaétel magyarul vízihullát, vízbe fúltat jelent. Igazán találó, vaskos, dagadt kolbászkák úsznak a hagymás lében. Nem gusztusos, de laktató, finom és hatékonyan lassítja az alkohol felszívódását is.
Meg se próbáljuk lefordítani gyengébb idegzetűek társaságában: a legjobb kocsmaétel magyarul vízihullát, vízbe fúltat jelent. Igazán találó, vaskos, dagadt kolbászkák úsznak a hagymás lében. Nem gusztusos, de laktató, finom és hatékonyan lassítja az alkohol felszívódását is.
A magyar turisták leginkább a prágai kocsmákban, a brünni kirándulásokon találkoznak vele. Ha már itt tartunk, csússzunk át kolbász és sör mentén népművelőbe:
nem, hiába mondja majd' mindenki herélt nyelvi logikával a kádári kulturális terminológia nyomán, az magyarul akkor sem Brno.
A hagyományok alapján a németes Brünn vagy a magyar Berén az elfogadott (és szabályos), hisz Prágát sem hívjuk Prahának, sőt Pozsonyt se Bratislavázzuk le. Igen, Komárom se Komárnó, de ebbe már tényleg ne menjünk bele.
A jó hír azonban az, hogy az utopenechez egyáltalán nem kell külföldre utazni, magyar viszonyok között is tökéletesen elkészíthető.
A lényeg a jó alapanyag és az idő.
A csehek špekáčeknek hívják a kolbászkát, amiből eredetileg készül.
Számos gasztrovita született, hogy szabad-e olcsóbb húsáruval helyettesíteni, mert bizony sok kocsmában vagy restiben a homogén metszetű krinolinból készül, amiből nagyon egyszerű olcsó, silány verziókat venni. A špekáčeknek, ahogy a neve is mutatja, darált szalonnát kell tartalmaznia – a németes hangzás nem véletlen, utal a speck szóra.
Ha van jó hentesük, aki esetleg saját maga készít adalékmentes krinolint, azzal próbálkozzanak, de még ennél is jobb a minőségi debreceni – én lakhelyem miatt a verőcei Tibesz-hús hozzáadott trükköktől mentes kolbászkáit használom, igaz, hála az égnek egyre több szakember van az országban, aki rájött, hogy ideje visszaadni ezen készítmények ízét és becsületét.
Vágjuk be és nyissuk szét – egy nyitott könyvre gondoljanak, nem kell két félre szelni. A belülről is ejthetnek vágást a húson, de akkor se lyukasszák át hátulról a bőrt!
Vágjunk ketté néhány gerezd fokhagymát, távolítsuk el közepükből a csírát,
majd törjük át, keverjük be csemegepaprikával és egy csipet sóval! A kolbászkák metszetét ezzel dörzsöljük be, majd néhány karika hagymát zárjunk a metszetbe.
10:1-hez arányú ecetes főzőlét készítünk – érdemes valami ízesebbet tenni bele, mert nem csak a nagyipari sav kell, hanem az aroma is. Ha csak húsz százalékos zöldüvegesünk van, kevesebb is elég –
az adagolásnál a nyelvükre hagyatkozzanak,
érzik, mennyi ecet esik jól az ízlelőbimbóiknak.
Egy evőkanál cukor, kávéskanálnyi só és fűszerek:
hagyományos módon borókabogyó, bors, mustármag, babérlevél van benne,
de én egy szem fekete kardamomot és koriandermagot is főztem a marináló lébe. A befőttesüvegbe hagymát – vöröset és lilát – teszünk, majd bepottyantjuk a kolbászkákat és közéjük nyomunk egy ecetes csípőspaprikát is. Vagy többet, ki, mennyire szereti pikánsan.
A kocsmai verziókban a hideg levet öntik az üvegbe, majd
minimum egy, vagy inkább két hétig érlelik.
Ha szeretnék a fogyaszthatóságot kitolni, akkor a forró páclevet öntsék a kolbászok fölé, zárják le az üveget, majd pokrócba, dunyhába csavarva hagyják, hogy kidunsztolódjon.
Fogyasztása előtt egyre figyeljenek, mert az nélkülözhetetlen: egy üveg friss, cseh sör nélkül – lehetőleg a hetedik lépcsőről – semmit sem ér a vízihulla élménye.
