Az angolszász klubélet terméke a nevezetes klubszendvics, amely a XIX. század végén Amerikából kiindulva meghódította a világot.
Fontos hozzávalója a forrpont alatt, lassan készített (posírozott) szárnyashús, a szaftos paradicsom, a ropogós zöldsalátalevél, a majonéz.
Manapság világszerte három réteg kenyérrel kínálják, de eredetileg két réteggel készült.
Az amerikai gasztronómiatörténet karizmatikus alakja, James Beard (1903–1985) minden idők egyik legnagyobb szendvicsének nevezte, de a „háromrétegesítést” valóságos horrornak tartotta:
azt kívánta, hogy aki ezt kitalálta, hátralévő életében mindennap háromszor egyen háromrétegű klubszendvicset.
Erősen nehezményezte azt is, hogy újabban csirke helyett szinte mindenütt pulykát tesznek bele.
ELKÉSZÍTÉSE:
Veszünk két szelet tósztkenyeret. Mindkettőt egyik oldalon megkenjük vajjal, és serpenyőben (a vajas oldalon) kissé megpirítjuk, konyhapapíron leitatjuk. A másik oldalt azután megkenjük majonézzel.
Az egyik szelet majonézes oldalára a következő rétegeket tesszük: csíkra vágott salátalevél, hámozott, kimagozott paradicsom kockára vágva, főtt (vagy sült) csirkemell csíkra vágva, vékony réteg majonéz. Ezt újabb réteg paradicsom követi, majd sült bacon. A tetejére rátesszük a másik szelet tósztkenyeret, majonézes felével lefelé.
Fogyaszthatjuk késsel-villával, lehet akár könnyű főétkezés is.
Szokás a kenyér szélén megrakáskor kétoldalt egy keskeny „margót” szabadon hagyni, hogy ennél fogva össze tudjuk préselni a peremeket, így a szendvics egyfajta alagútformát kap.
TIPP!
A bacont 160 °C-os sütőben készítsük, két réteg zsírpapír között, valamilyen súllyal lenyomatva. Optimális esetben fiatal római salátát használunk, ami ressebb és ízesebb, mint a fejes saláta, és – hosszú idő után – a biopiacokon ismét kapható.