RÁNTOTT leves, csurgatott tojásleves, szoptatósleves, köménymagos leves – a legegyszerűbb levesek, amelyekhez bármikor biztonsággal nyúlhatunk, ha valami otthonos, melengető, gyógyító étel kell.
A legtöbb írónk megemlíti írásaiban, Móricz Zsigmond a legszegényebb paraszti életet jelképezi vele, Krúdy Gyula, mint oly sok mindent, felmagasztalja, és merengő köddel veszi körül.
A leves alapja a fűszerpaprikás rántás, amelybe köménymagot szórnak, majd mindezt vízzel összefőzik. Egyik változata a tojásleves, amelynél a köménymag elhagyható, de ízesítik vöröshagymával, ecettel, citromlével, tejföllel, petrezselyemmel is. Czifray szakácskönyvében rongyos levesként szerepel, amelyhez nem a megszokott köménymagot és fűszerpaprikát teszi:
„A rézlábasban megbarnított írós vajba vess egy két késhegyni lisztet ’s barnítsd meg hasonlag; önts reá húslevet, vess bele szerecsendió-virágot, gyömbért és borsot. Midőn mindez forrásban van, verj bele egy pár tojást, melly a beleömlés közt szétfoszlik ’s ezernyi rongydarabkáknak látszik. Ez megtörténvén tálald ki koczkásan vágott ’s írós vajban pergelt zsemlyére.”
A felolvasztott sertészsírban picit megpirítjuk a köménymagot. Beleöntjük a lisztet, amelyet aranysárgára pirítunk. Ezután beleszórjuk a pirospaprikát, elkeverjük, és azonnal felengedjük 6-7 dl vízzel, nehogy megkeseredjen a paprika.
Amikor felforrt a leves, a tojások felét felverve belecsorgatjuk. Szépen, lassan, egy habverővel keverjük el a levesben azért, hogy hosszú, vékony csíkokban szilárduljon meg.
A többi tojást pedig óvatosan belepottyantjuk a forrásban lévő lébe, hogy szinte egészben főjön meg. Egy perc múlva vegyük le a tűzről, hogy az egészben hagyott tojások sárgája belül lágy maradjon. Apró pirított kenyérkockákkal tálaljuk.