Wellington-szaloncukor
Íme a húsimádók szaloncukra.
Sóstói a bunkerben úgy festett, mint valami fagyott madárijesztő: egyenruhája foltos és szakadt, kezén kesztyű helyett valami koszos rongy csak úgy áttekerve, arcát vastagon felverte a borosta, bőre szürke, mint a fiatal vakond bundája, orra vörös és duzzadt. Már régen nem reszketett, nem mintha megszokta volna a harminc fokos mínuszokat, hanem mert már nem volt ereje reszketni. Csak gubbasztott, hátát egy zsáknak vetve, némán maga elé nézett, és néha a szájához emelte ócska cigarettáját. Nem te
Sóstói a bunkerben úgy festett, mint valami fagyott madárijesztő: egyenruhája foltos és szakadt, kezén kesztyű helyett valami koszos rongy csak úgy áttekerve, arcát vastagon felverte a borosta, bőre szürke, mint a fiatal vakond bundája, orra vörös és duzzadt. Már régen nem reszketett, nem mintha megszokta volna a harminc fokos mínuszokat, hanem mert már nem volt ereje reszketni. Csak gubbasztott, hátát egy zsáknak vetve, némán maga elé nézett, és néha a szájához emelte ócska cigarettáját. Nem te