Vadász Imre vezető séf útmutatása mellett fine-bisztró konyhával tér vissza a Belső-tónál a borárium, gasztrobár és rendezvényház. A nemzetközi, mediterrán jellegű ételek mellett olyan borkorcsolyákat is kóstolhatunk, mint a malacpofa vagy a pácolt fürjtojás.

Tihanyban igen érdekes, hogy homlokegyenest különböző hangulatú részekből áll. A parton, a hajóállomásnál és a révnél szinte teljesen olyan, mint más balatoni település. Fent az apátságnál mintha egy nagyváros turistanegyedét és egy skanzent kereszteztek volna. Mindemellett a belső tónál egészen természetközeli és bensőséges az atmoszféra.

Ezen a részen találjuk a Tihanyi Vinarius Borárium, Gasztrobár és Rendezvényházat, amely az 1820-as években épített Tihanyi Apátsági Pince és Présház felújított műemlék épületében nyitott meg tavaly. A tihanyi Belső-tó látképéhez kétszáz éve hozzátartozó nádfedeles épület külseje megmaradt korabeli stílusában, míg a belső rész az új funkcióknak megfelelően átalakult. Eredetileg ugyanis a kettős kereszt alaprajzú, dongaboltozatos pincében az apátsági birtokon termő szőlőből készült bort tárolták, akár 4000 hektoliternyit is.

Az érkezőt csobogó szökőkút és tágas terasz fogadja. Ha pedig bemegyünk az épületbe, az ünnepélyesen elegáns környezetből és a rendelkezésre álló területből jól látszik, hogy ideális lehet rendezvények és esküvők számára is.

Továbbhaladva az üvegfallal elválasztott látványkonyha mellett a már említett kettős kereszt második metszéspontjához érünk, ahol bortrezort és színpadot is találunk, valamint Vadász Imrét, a vezető séfet, akitől megtudtuk, milyen konyhára számíthatunk ezen az újjáéledt tihanyi helyen.

A főszakács a tex-mex konyha úttörőjénél, a Chicago étteremnél kezdte pályáját, majd a kultborász, Szentesi József legendás Maligán Boréttermében és Segal Viktor mellett is dolgozott, de külföldön is szerzett tapasztalatot, hiszen Katalóniát is megjárta. Magyarországon aztán egyre inkább a rendezvények felé fordult, jelenleg különböző éttermek és büfék kínálatáért felel. Tihanyban Adolf Patrik vezeti a konyhát, az ő útmutatásai alapján.

A vezető séf megtanulta pályája során, hogy a főzés nem az önmegvalósításról szól, sokkal inkább a vendégekről és a vendégkörről, így mindig a feladat határozza meg, hogy milyen ételekkel rukkoljon elő. Mindemellett ha a saját stílusa szerint főz, akkor szeret egy-két ázsiai elemet becsempészni a fogások közé. Például előszeretettel tesz kaffir lime-levelet a borjúragulevesbe vagy tandori fűszert a lyoni hagymára.

A Tihanyi Vinariust Vadász Imre csúcséttermi megközelítésű fine-bisztró stílusú konyhának látja, nemzetközi, mediterrán jellegű ételekkel, mint például a hamarosan étlapra kerülő osso buco (borjúból készült olasz specialitás) vagy az ördöghal Szent Jakab-kagylóval. Ehhez rövid, szezonális étlap kapcsolódik, hetente frissülő ajánlatokkal.

Ugyancsak jól jelzi az irányt a már tavaly debütált Vinarius-tál is, amelynek borkorcsolyái alaposan elrugaszkodnak a környék vendéglátós helyeinek sonka-kolbász-kecskesajt háromságától, és olyan elemek szerepelnek rajta, mint a malacpofa, a libamájpástétom vagy a pácolt fürjtojás. Az étterem séfjeinek receptjeiből pedig az is kiderül, milyen ételekre számíthatunk. (x)