Cikkek

Orbán Szilvia

2020. szeptember 18.

A világjárvány által leginkább sújtott országokban új megoldások születnek a biztonságos iszogatásra is.

Az Egyesült Államokban továbbra sem megnyugtató a járványhelyzet, így az amerikaiak számos, nyáron szokásos időtöltést voltak kénytelenek részben vagy teljesen nélkülözni idén. A néhány dolog közül, ami megmaradt nekik, talán

a nyáresti iszogatások voltak a legkellemesebbek.

Legyen az a kert, az erkély, a tető, a park, vagy a tűzlétra, a sörözéssel egybekötött beszélgetések sokak számára jelentették – és jelentik manapság is – a fénypontot egy-egy nap végén. Ha sörről vagy borról van szó, viszonylag egyszerű megoldani a dolgot: elég néhány megfelelő távolságban elhelyezett ülőalkalmatosság, pár pohár, középen pedig egy jéggel teli hűtőtáska, benne némi itallal – máris jók vagyunk.

Aki viszont a koktélok szerelmese, nehezebb helyzetben van: vagy előre el kell készítenie egy jókora adagot a kedvenc keverékből, és kiadagolni, vagy maradni a kis mennyiségeknél, és aggódni az olvadó jég és a fertőzésveszély miatt. A helyzetet felismerve azonban megjelentek az úgynevezett „bag in a box” (BiB) csomagolási technológiával árult, előre kevert koktélok – ilyen a brooklyni Amarro vállalat St. Agrestis márkájú negronija is.

Mi az a BiB?

A folyékony állagú termékek csomagolására kifejlesztett módszert a borászatban is már évtizedek óta alkalmazzák, hiszen szokatlan formája ellenére számos előnnyel bír. A múltban ilyen csomagolást leginkább csak a silányabb minőségű borok kaptak, így sokak szemében a BiB még mindig kissé stigmatizált.

Pedig ma már kifejezetten szép, fiatal borokat csomagolnak ilyen módon,

és a világ számos pontján, így például Ausztráliában, Új-Zélandon vagy Észak-Európában, a vásárlók előszeretettel választják ezeket a dobozolt italokat.

A BiB csomagolásnak több előnye is van. Az első, hogy a benne tárolt borokat tökéletes állapotban tartja: az ital a fénytől tökéletesen védve pihen, és a csapos kiszerelésnek köszönhetően csak minimális oxigénnel találkozik, így akár hetekkel a kibontás után is kitűnően őrzi a bor színét, aromáit, ízeit.

A második előny a könnyű szállíthatóság és tárolás, hiszen a BiB alapvetően egy négyzetes formát jelent, amit sokkal könnyebb egymásra pakolni, mint a palackokat, ráadásul a papírdobozok nem törékenyek, és kisebb súlyúak is, mint az üvegek.

Újabb előny a sokoldalúság és az olcsóság: rengeteg változatuk ismert, űrtartalmuk is szélesebb spektrumon mozog. Részben környezetkímélőbbek is, előállításuk kisebb ökológiai lábnyommal jár, és külső, papírborításuk teljes mértékben újrahasznosítható. Végezetül, pusztán marketing szempontból is számos előnnyel rendelkeznek, hiszen felületük márkaépítés szempontjából egy kis címkénél jóval kreatívabban felhasználható.

Bár igaz, hogy ez a csomagolási mód

nem feltétlenül optimális minden borhoz és minden alkalomhoz, de piknikekre, baráti összejövetelekre, partikra, fiatal, üde borok esetében ideális választás.

A borászat ezer szállal kapcsolódik az ősi hagyományokhoz, így érthető, hogy tapasztalható némi ellenállás a klasszikustól eltérő technikák, eljárások iránt. Ugyanakkor ésszerűtlen elmenni a kor okos fejlesztései, módszerei mellett.

Egyes országokban a BiB már közkedvelt kiszerelési forma: Svédországban például a teljes boreladás 60 százalékát ilyen dobozok adják, de a csomagolás az Egyesült Államokban, Norvégiában, Németországban is egyre népszerűbb. Nem is beszélve Ausztráliáról és Új-Zélandról, ahol a BiB már öt évtizede jelen van a piacon.

Koktélok esetében is előnyös

Az így csomagolt koktélokból először is jóval több fér el egy adott helyen, mint a szokásos módon – a St. Agrestis dobozában például húsz, egyenként 9 cl-es negroni lapul. A másik előny az ár, ugyanis ezért a dobozért 59,99 dollárt, azaz koktélonként körülbelül 3 dollárt kérnek, ez pedig klasszisokkal kevesebb, mint amennyit egy jó negroniért fizetnénk, mondjuk egy átlagos brooklyni bárban. Az ital ráadásul az eljárásnak és a csappal ellátott kivitelezésnek köszönhetően mindvégig friss marad, megjelenésében nagyon is stílusos, és olyan alapanyagokból – Greenhook gin, torinói stílusú, házi vermut, St. Agrestis koktélbitter – készül, amelyeket büszkén mutogatnánk a saját bárpultunkon is, írja a FoodAndWine


A márka egyébként készít egyadagos, palackozott változatot is a negroniból. Bár ez a koktél önmagában fogyasztva is rendkívül finom, élvezetéhez semmi másra nincs szükség, mint egy pohárra és jégre – némi narancshéj azért még jól áll neki – ugyanakkor más italok alapjaként is kiváló: aki enyhébb italra vágyik, öntsön hozzá kis szódát, aki ünnepi hangulatban van, töltsön rá pezsgőt. Fanyarabb ízekért elég kicsit felturbózni citrommal, lime-mal, naranccsal.

Itthon – bár egyre nagyobb az érdeklődés – a koktélok fogyasztása még kevéssé tört be az otthonokba, és a magyarok egyelőre inkább a profi mixerek tudására hagyatkoznak egy-egy görbe estén. Igaz, nálunk még nem kaphatóak ilyen kiszerelésű kevert italok sem, de az elkészítésükkel bátran megpróbálkozhatunk mi magunk is. Sok koktél meglepően egyszerűen összedobható, és baráti összejöveteleken bevetve új színnel gazdagítják a szokásos kínálatot.

Íme a klasszikus negroni recept:

  • 3 cl Campari
  • 3 cl gin
  • 3 cl édes vermut
  • narancshéj


Kapcsolódó cikkek