2026. október 17-én, szombaton Lyonban ledöntötték és megrongálták a legendás francia séf, Paul Bocuse szobrát. Fia Jérôme Bocuse nyílt levélben szólalt fel a történtek ellen.

Soha nem posztoltam semmit a Facebookra. Ez az első üzenetem. Ha ma megszólalok, az azért van, mert nem tudok tovább csendben maradni.

Ma este dühös vagyok. Mélységesen dühös. És undorodom.

Több mint harmincöt éve élek az Egyesült Államokban, ahol megtiszteltetés számomra, hogy képviselhetem Franciaországot a floridai Epcotban található Francia Pavilonban. Több mint harmincöt éve viszem magammal Franciaországot nap mint nap: a főztömben, a vendéglátásomban, mindenben, amit apám rám hagyott. Nálunk látogatók milliói fedeznek fel egy kicsit a hazánkból, és amikor Bocuse nevét említik, az emberek mosolyognak.

És ma láttam, ahogy apám szobrát gengszterek ledöntötték és megrongálták.

De itt nem csak apám szobráról van szó. Leégett épületekről. Kirabolt üzletekről. Boltosok, kézművesek, családok, akik holnap reggel arra ébrednek, hogy egy élet munkája oda: ők a zavargások első áldozatai.

Paul Bocuse

Égetni, fosztogatni, rombolni, a halottak emlékét beszennyezni szégyenletes. Akik ezt tették, semmit és senkit sem védenek. Még azt sem tudják, ki volt az az ember, akit elbuktattak. Apám, egy szakács fiakén legalulról kezdte. Egész életében, a hét minden napján azon dolgozott, hogy Franciaország ragyogjon, több ezer szakácsot képezzen ki, és több száz családot támogasson. Ezek az emberek semmit sem építenek. Csak azt tudják, hogyan kell lerombolni azt, amit mások építettek.

Szeretnék tisztelettel adózni Paul Maurice Morelnek, a Brasseries Bocuse igazgatójának, fiának és a Brasserie Le Sud csapatainak, akik szembeszálltak a vandálokkal, hogy megmentsék apám szobrát. Nem voltak kötelesek, hűségből, bátorságból és az apám iránti szeretetből tették. Míg a kormány félrenézett, ők voltak azok, akik kiálltak. Szívből köszönöm nekik!

Szeretném megdicsérni a rendőröket is, akik bátran végezték a munkájukat az elfogadhatatlan erőszakkal szemben. Nem ők a felelősek ezért a helyzetért. A felelősök azok, akik magukra hagyják őket a szükséges erőforrások nélkül. Az Egyesült Államokban a bűnüldöző szervek fel vannak szerelve, támogatottak és tisztelet övezi őket. Franciaországban szinte eszköztelenül kérik arra őket, hogy tegyék meg a lehetetlent, majd aztán magára hagyják őket. Ez a kormány teljesen hatástalan, képtelen reagálni a francia nép szorongására, képtelen megadni a rendőrségnek az eszközöket az ország, a vállalkozásai és úgy en bloc az örökségének a védelméhez. Az Egyesült Államokból Franciaország ma elhanyagolt országnak tűnik, ahol a vandálok és fosztogatók semmitől sem félnek, mert tudják, hogy semmi sem fog történni velük. 

Követelem, hogy a felelősöket azonosítsák, tartóztassák le és ítéljék el. A kormánytól többet várok, mint pusztán kijelentéseket: cselekvést és valódi támogatást a mindenüket elvesztett boltosoknak. Egy szobrot meg lehet javítani, de a szégyen, amit ma este érzek, nem fog egyhamar eltűnni. És holnap, a Francia Pavilonban, amikor a látogatóink megkérdezik, mi történik itt, nem lesz válaszom.

Apám azt tanította nekünk, hogy a főzés a megosztásról, a kemény munkáról és a nagylelkűségről szól. Mindazokról, amit ezek az emberek megvetnek. Ez pedig egy olyan örökség, amit egyetlen vandál sem lesz képes elpusztítani.

Éljen Franciaország. Az igazi Franciaország. Az, amelyik működik, amelyik épít.

Jérôme Bocuse