A régi emberek is böjtöltek. Ennek hivatalos keretet is adtak, gondoljunk csak a 40 napos böjtre vagy a ramadán előírásaira. A szervezet éheztetésének sok pozitív hatása van. A testünk nem az emésztéssel foglalkozik, van ideje másra. Sokkal éberebbek vagyunk, az agyunk is jobban működik. Ha kiürítjük a szervezetünket, megérezzük saját könnyűségünket, vidámabbak, szabadabbak leszünk. Spórolunk, ez a mai élelmiszerárak mellett nem elhanyagolható szempont. Adakozóbbak is vagyunk, hiszen megérezzük, hogy milyen éhesnek lenni.

Ez a böjt nehézsége. Éhesnek lenni – főleg ha ez az állapot hosszan elhúzódik – nem kellemes. A szervezetünk észreveszi, hogy nem kap elég tápanyagot és reagál. Elkezd spórolni. Ez a fogyás szempontjából nem jó, mert azzal is jár, hogy amikor a szervezet tápanyaghoz jut, azonnal tartalékolni kezd.

A böjt legjobb hatása viszont, hogy beindul az autofágia. A szó jelentése ijesztő, ugyanis a görögből fordított „ön” és „enni” szavak összetételét konkrétan úgy értelmezhetjük: önemésztés. A szervezet ilyenkor megújul, felhasználja azokat a sejtjeit, amelyek hibásak vagy kevésbé életképesek. Ez a fehérvérsejtekre is igaz, böjt esetén ezeknek is lecsökken a számuk. Amikor újra eszünk, a szervezetünk kapcsol, fehérvérsejteket képez, amelyek frissek és fiatalok, megvédenek minket. De a böjt alatt csökken a fehérvérsejtszámunk, nagy kérdés tehát, hogy jó-e betegség esetén böjtölnünk. Lehet, hogy ilyenkor az egészséges táplálkozással jobban segítjük a gyógyulási folyamatot.

Az autofágia beindulásáról is mást gondolnak a szakemberek. Sokan úgy vélik, hogy 14-16 óra böjtöléssel már elindul a folyamat, ezért érdemes napi böjtöt tartanunk. Ezt azonban mostanában sok szakember cáfolja. Valószínűsíthető, hogy az autofágia csak több nap böjtölés után indul el az ember szervezetében, sokak szerint egy hét is kell hozzá.

Böjtölni csak nagy odafigyeléssel szabad. A teljes böjthöz – amikor csak folyadékot fogyasztunk – orvosi felügyelet nélkül nem szabad nekifogni. A léböjtök kipróbáltak és működőképesek, ráadásul elég biztonságosak is. Főleg ha sokkal több zöldség és kevesebb gyümölcslevet fogyasztunk és ezeket gyógyteákkal egészítjük ki. Ezeknek az a nehézsége, hogy időigényesek. Sok órát kell a gyümölcscentrifuga berregtetésével és mosogatásával töltenünk, ugyanis a léböjtnél fontos, hogy a levek friss alapanyagokból készüljenek.

A kollagének a böjtölők szótárába csak nemrég kértek helyet maguknak. A kollagén egy óriásfehérje, amely megtalálható a bőrünkben, csontjainkban és a porcokban. Természetes úton is hozzájuthatunk, ha hosszan főzött csontlevest (ezt az ételt sokan használják böjt idején) vagy kocsonyát készítünk. Ezek elkészítése is időigényes és sokak számára nehezen emészthetőek, ráadásul a kollagéndús fogások megosztóak is.

A kollagén az emésztés során kisebb alkotórészekre, peptidekre, majd egy része később aminosavakra bomlik, így jut a véráramba. Jól támogatja a böjtölés folyamatát, főleg ha zöldségeket, kevés gyümölcsöt is fogyasztunk mellé. Például egy kollagénital kiválthat egy étkezést.

Többféle kollagént is találhatunk már a boltokban. Sertésből, szarvasmarhából, sőt halakból is készítenek kollagéntermékeket. A halakból készítettek borsosabb árúak, viszont a pajzsmirigy alulműködéssel élők is használhatják. Ezek a kollagének már eleve peptidek formájában vannak jelen, tehát nem kell megharcolni a megemésztésükkel. Por állagúak, amelyek vízbe keverve csomómentesre keverhetünk, de nem állíthatjuk, hogy ínycsiklandóak lennének, de a szépségért, ahogy az egészégért is meg kell küzdeni.