A kínai konyha megkerülhetetlen alapelemei a levesek, és ez még ma is így van, annak ellenére, hogy a főzésre egyre kevesebb idő jut. A kényelmes megoldások iránti érdeklődés ezért egyre nagyobb, mégis, a neves nyugati gyártók nehezen tudnak beférkőzni a piacra.

A kínai családok gyakorlatilag naponta fogyasztanak valamilyen levest. Ha a leves fogalmát a nyugati értelemben vesszük – fűszeres zöldség- és/vagy húsalaplé, húsdarabokkal és zöldségekkel, illetve egyéb hozzávalókkal, úgynevezett betétekkel gazdagítva – még akkor is: a kínaiak 60 százaléka fogyasztja minden egyes nap ezt az ételtípust. Ez országosan napi 500 millió, évi 320 milliárd tányérnyi levesnek felel meg, írja a just-food.com.

Tang, laotang

A levesre használt kínai kifejezés – tang – ráadásul jóval tágabban értelmezi a leves fogalmát, mint mi, nyugatiak. A nyugati kultúrában a főfogások általában szárazak, melyeknek krémességet a sokszor külön tálalt szószokkal és öntetekkel adhatunk. Ezzel szemben a tipikus kínai fogások a keverve, olajban sütött (stir-fry) ételek, amelyek eleve nedvdúsabbak, ráadásul a főzés során gyakran adagolnak a készülő ételhez még vizet, főzőbort, szójaszószt is.

A kínai nyelvben az ételeknek ez a szaftos, félig-meddig folyékony állagú eleme is tang, azaz „leves” – , vagyis ez a szó jelölhet náluk egy önálló fogást, csakúgy, mint nálunk, de akár a legtöbb kínai étel egyik fő összetevőjét is.

Kínában a leves általában otthon készül, de gyakran viszik haza például éttermekből is, hogy aztán ennek felhasználásával készülhessen el egy családi fogás, mondjuk egy tésztaétel. A kínai értelemben vett levesek megvásárolható verziói közül a legalapvetőbb az, amit a tésztaboltokban vásárolhatunk,

Néhány hazai gyártó hozzá is kezdett egy olyan leves kifejlesztéséhez, amely egy hosszú ideje gyöngyözve fövő laotang ízeit és illatát utánozza. Ezek a levesek nem egyszerűen csak egy ügyes marketinges szellemi termékei, hanem komoly tudományos kutatások alapján megalkotott gyorsételek, amelyeket különböző típusú csontokkal és növényekkel történő bonyolult kísérletek előztek meg, és amelyekhez patikamérlegen számolták ki és adagolták az enzimeket. A terméktípus vezető gyártója, a Henan tartományból tevékenykedő Leader Food éves kapacitása 80 ezer tonna, amelyekkel kereskedőket és éttermeket egyaránt kiszolgál.

Kiszerelés

A kereskedelemben kapható kínai levesek lehetnek folyékonyak, por állagúak, vagy szilárdak is. 2019-ben az eladott levesek mintegy 62 százalékát a fogyasztásra teljesen kész változat tette ki, vagyis azok a levesek, amelyekhez már hozzáadták a forró vizet. A kényelem egyre nagyobb úr az ágazatban.

Az elmúlt évtizedben, Kínában megfigyelhető makroökonómiai és demográfiai változások természetesen a fogyasztói szokásokra is hatással voltak, ez megfigyelhető a csomagolt élelmiszerek piacán is, ahol egyre nagyobb az érdeklődés a kényelmesebb megoldások iránt. Erre csak rásegített a koronavírus-járvány: az Alibaba-tulajdonban lévő, Tmall nevű online áruházban például az egy évvel korábbi adatokhoz képest meghétszereződött a leveseladás.

Ők a kedvencek

A kínai levesek népszerűségét vizsgálta a paizi10.com nevű weboldal, amely kategóriánként listázta a legjobb termékeket, köztük az úgynevezett fogyasztásra kész változatokat is. A legjobb öt márka közül négy többé-kevésbé ugyanazt kínálja: porállagú levesalapot, és dehidratált zöldségek, fűszerek, tojás, hús stb. keverékét, zacskóba vagy kis bögrébe csomagolva, amelyekhez csupán forró vizet kell önteni, és máris kanalazható a leves.

A lista első helyén a Subo áll, amelynek közkedveltek leveskockái is - ezeket mind levesek, mind más fogások elkészítéséhez szívesen használják a kínaiak. A harmadik helyen a Shinho márka végzett, 4. a Xinmaixiang, míg ötödik a Xiaoyao Laoyangjia.

A második helyen viszont egy nemzetközi márka, a Knorr végzett, amely minden bizonnyal annak köszönheti előkelő helyezését, hogy a kínálatát sikerrel adaptálta a helyi étkezési szokásokhoz, kultúrához. Bár a márka német, a weboldal által listázott termékei mind kínai stílusúak, és a reklámjai is kifejezetten az országra szabottak.

Hol vannak a többiek?

Felmerül a kérdés: ezen a hatalmas – és egyre növekvő piacon – miért nem találunk más sikeres, nemzetközi márkát? Az egyik magyarázat az, hogy

Kínában az egyetlen, széles körben elérhető, nem hazai konzervleves-márka a Campbell, amelynek gombakrémleves címkéjén például megemlítik, hogy a termék szószok készítésére is alkalmas, de a felsorolt ételek mindegyike nyugati. S bár a kínaiak is esznek nyugati ételeket, de ezeket elsősorban éttermekben választják, otthon továbbra is hagyományos, kínai fogásokat készítenek. A Heinz márka ugyancsak széles körben ismert Kínában, ahol több üzeme is működik, azonban levesek nincsenek a helyi kínálatukban, inkább bébiételek és szójaszószok. Ez azért fura, mert a márka termékkínálatának egyébként jelentős részét képezik a levesek. A Maggi pedig olyan önemésztő versenybe szállt a helyi márkákkal, amelyből nem kerülhetett ki győztesen. A fentiekből is következik, hogy a Knorr sikere a kínai piacon részben annak köszönhető, hogy a piacon gyakorlatilag nincs más, nemzetközi kihívója.