Egykor az olaszrizling volt a csopaki Tamás Pince legfőbb terméke, ma sokkal inkább a szörpök és a lekvárok uralják a kínálatot. Jó hír azoknak, akik nem csak szüret idején szoktak mustfröccsöt inni, hogy Tamás Ervinéknél mindig kapható szőlőlé.

Ha felkapaszkodunk Csopakon a Kishegyre, a Paloznakra vezető út mellett lehetetlen nem észrevenni az útjelző táblát, amely megmutatja, merre és milyen messze vannak a világ fontos borvidékei. Az irányjelzőt a Tamás család készítette – szőlőjük és néhány hatalmas fügefájuk épp a tábla alatt található.

A fügéből idén nem lekvár, hanem fügemustár lesz, szőlő pedig nem borként, hanem mustként kerül majd a palackokba.

„Rábeszélt a feleségem a 2024-es évjáratra”

A nyulak ketrece mellett csirkék kapirgálnak a szőlősorok között. A szőlő már édes, hamarosan kezdődik a szüret – ebben a Tamás család apraja-nagyja segédkezik. De nem csak ezeken a napokon dolgoznak kalákában a családtagok, mindenki kiveszi részét a gazdaság körüli munkákból: „A munkák legnagyobb részét mi végezzük a feleségemmel, a termékeink receptjeit pedig anyukám találja ki, és ő számolja ki az összetevők pontos mennyiségét is.

Tamás Ervin

A nagyobb munkáknál, mint a palackozás vagy a szörpfőzés, édesapám is besegít – magyarázza Tamás Ervin. – Szüretkor pedig a gyerekek szóvá teszik, hogy suli helyett inkább szőlőt szednének. Egyébként a kislányom rendezi a csirkéket, szedi össze a tojást, a középső fiam a nyulakat kérte, a legkisebb pedig fürjeket szeretett volna.”

A négy és fél hektárról persze nem tudná csak a család leszedni a szőlőt, szüreti munkások általában Ajka mellől, Úrkútról érkeznek. „Most Jásdinál dolgoznak – mutat a Balaton felé Ervin –, utána jönnek majd hozzánk is.” A Jásdi pincénél a bor maradt a középpontban, ám Tamásék más utat választottak. „Ha nem beszélt volna rá a feleségem, akkor nem is lenne 2024-es borunk. De nagyon jó volt az évjárat, így készítettünk egy kevés vöröset és egy kevés rozét, amit csak mostanában palackozunk. Az összes többit mustként értékesítjük.”

Édes élet

„A prés a kert utcai oldalán van, a kapu pedig általában nyitva, így amikor préseltük a szőlőt, mindig jött valaki, hogy friss mustot szeretne.” Az érdeklődés akkora volt, hogy egy idő után hőkezelték és palackozni kezdték a szőlőlevet. Évről évre egyre többet, és mindig nagyon hamar elfogyott. Hamarosan az első étterem is bejelentkezett, hogy feltenné a mustot az itallapra, így ez lett az Tamás Pince egyik legfontosabb terméke: van belőle vörös és fehér is, és szépen kiegészíti a főként szörpökből, lekvárokból álló szortimentet.

A különféle szörpökkel akkor kezdtek kísérletezni, amikor a borkóstolókon részt vevő sofőröket kellett megkínálni valamilyen frissítővel. „Édesanyám kezdte készíteni ezeket, de nem csak bodzában és más, gyakran kóstolható ízekben gondolkodott, így lett levendula-, citromfű-, menta és zölddió-szörpünk is.” Utóbbiból befőtt és lekvár is készül, no meg likőr, saját fogyasztásra. A zöld mandulából pedig zselét készítenek, ahogyan a levendulából is.

Bürokráciaharc

A Tamás Pince termékei legkönnyebben a 71-es út melletti, egész évben nyitva tartó vinotéka és delikáteszben vásárolhatók meg. Bár az utóbbi években sajnos több terméket is le kellett venniük a polcról.

A ciderrel kezdődött. A pincészet évekig készített normandiai stílusú, könnyed, 4-5 százalékos alkoholtartalmú, pezsgő almabort, amiből volt levendulás, bodzás és gyömbéres is. „Hosszú idő volt, amíg kikísérleteztük a megfelelő recepteket” – magyarázza Ervin, aki feleségével Angliába és Franciaországba is ellátogatott, hogy megismerjék az ottani kistermelői almaborokat. A termék népszerű volt, de jött egy új törvényi szabályozás, amely előírja, hogy ilyen jellegű ital készítéséhez 200 négyzetméteres vámraktár és 10 millió forint kaució letétele szükséges. Azóta hiába keresik a vásárlók a Tamás-cidereket.

A szőlőmagőrlemény ugyancsak problémás terméknek bizonyult, mert a hivatalnokok étrend-kiegészítőként kezelik, azt pedig nem készítheti akárki. A Tamás Pince sem.

„Nagy kaszával járt erre a Nébih” – mosolyog kényszeredetten Ervin. Azóta összesen kilenc terméket nem árulhatnak. Ezek közül az alkoholmentes keserűlikőr az egyik legfájóbb veszteség. A likőr technikailag gyógynövényekből készülő, erős tea, gyümölcslével. A benne található gyógynövényeknek több mint kétharmada ráadásul helyben terem, csaknem fele a saját kertben. „Két éve beküldtem az összes termékünket és a címkéket a hatósághoz, hogy ellenőrizzék, mindent megfelelően tüntettünk-e fel rajtuk. Akkor még semmi gond nem volt, ahogy egy éve sem, amikor a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal fővárosi kollégái tartottak ellenőrzést a Tamás Pincénél. Ám idén sokkal szigorúbbak voltak” – magyarázza hazigazdánk. Szerintük a gyógynövények keverése tilos, mert nem tudni, mi lesz az együttes hatásuk – a 23 növény felhasználásával készülő Bittero gyomorkeserű így nem ment át a veszprémiek rostáján, hiába dolgozott a recepten Ervin élelmiszermérnök édesanyja egy patikus segítségével két éven át.

Begyűjtik Csopak ízeit

A Tamás család a kellemetlenségek ellenére derűs maradt. Az idei balatoni szezonról is pozitívan nyilatkoznak, és örömmel látják Csopak népszerűségének növekedését. „Régen is azt mondtam, hogy minél több a sikeres borászat, étterem, vendéglátóhely a környéken, annál jobb lesz mindenkinek” – mondja Ervin. A környék vendéglátóhelyein a helyi borok mellett rendre ott találjuk a Tamás család szörpjeit, lekvárjait, és számos egyéb, általuk készített finomságot is. Dobozos üdítőjük, a Levital – levendulaízű frissítő nemcsak tisztán, hanem koktélokban is remekül működik, a helyben készülő citrom-, lilahagyma- és paprikalekvárok pedig számos balatoni grillezést tettek felejthetetlenné az utóbbi években. A család bízik abban, hogy hamarosan visszakerülhet a szortimentbe az itthon egyébként egyedülálló, alkoholmentes keserűlikőrjük is.