Ezen a szombaton délelőtt fél 10-kor a Kossuth rádióban a mák történetét meséli el Vinkó József, a Szellem a fazékból gasztromagazin műsorvezetője.

A mák nem csak élelmiszer, számtalan magyar étel édesítője, hanem mákony is. Misztikus növény, török áfium, amit őseink különféle varázslásokhoz, jövendőmondásra, afrodiziákumnak, bódítószernek is használtak. Mákonynak a mákgubó nedvét nevezték, amit tejjel keverve a nyugtalan gyermeknek adtak, hogy aludjon. Ezért lett a mák a felejtés és az álom jelképe.

De nekünk magyaroknak korántsem. Számunkra a mák a mákos kalács, a mákos nudli, a mákos beigli, a mákos rétes, a flódni. Meg is védtük, amikor 1938-ban a törökök a Népszövetség összes államában be akarták tiltani a máktermesztést.

A tudósítás szerint a vita végén felállt gróf Apponyi Albertné a magyar képviselő és kijelentette, hogy ez a döntés Magyarországra nem vonatkozhat, mert nálunk a mákból nem gyártanak ópiumot, hanem eredeti formájában közkedvelt népi táplálék.

Hát ezt senki sem akarta elhinni. A bizottság hajthatatlan maradt és már-már megszavazta a máktilalmat. Apponyi Albertné erre két napi haladékot kért, amit udvariasságból megadtak neki. A grófné rögtön telefonált haza Budapestre a szakácsnőjének, hogy készítsen három finom mákos kalácsot, vagyis mákos beiglit. Ezt expressz el is küldték Genfbe és két nap múlva Apponyi grófné napirend előtti felszólalásra kért engedélyt. A bizottság hozzájárult, mire Apponyiné felmutatta a mákos kalácsot, majd nagy nevetés közben íróasztalán felszeletelte és sajátkezűleg szétosztotta a delegátusok között. Azok csodálkozva nézték a magyar ételt, de amikor a magyar kiküldöttek jóízűen enni kezdték, ők is beleharaptak. Meg kell állapítani, hogy a jó mazsolás, mézes, édes mákos kalácsnak óriási sikere volt, minden delegátus még egyszer kért belőle. Ezután természetesen kijelentették, hogy Magyarországra a máktermelési tilalom nem vonatkozik.

És jöjjön még egy történet, ami már nem is fért bele Vinkó József műsorába.

Tudják-e, hogy mi a színészbejgli?

A furcsa szóösszetételt Gózon Gyula magyarázta meg a fiatal Rátonyi Róbertnek:

„Tudod, édesöcsém, 1910 telén Nagyváradon voltam fiatal színész. Sokat játszottam és sokat éheztem. A szerepeim nagyok voltak, de a gázsim nagyon kicsi, így aztán már nagyon vártam pályatársaimmal együtt a karácsonyt. Karácsony és szilveszter között ugyanis a váradi családoknál, úgyszólván minden napra hivatalos volt egy-egy színészvendég. A magyarázatot minderre legelőször Juhász Gyula költő barátom adta, aki elmondta, hogy karácsonykor a váradi házakban halomszámra sülnek a mákos-diós bejglik. Na már most, mindenütt többet sütöttek, mint amennyi elfogyott volna, aztán néha az is előfordult, hogy egy-egy bejgli alaposan odaégett a nagy készülődés közepette. Ilyenkor aztán kapóra jöttek a város kedvenc színésznői és színészei, akik ünnepi vacsora keretében boldogan elfogyasztották a „selejtet"! Ez volt az úgynevezett „színészbejgli”. Néha kicsit kemény, néha kicsit száraz, néha kicsit megégett, de mi akkor is megettük volna, ha mazsola helyett vasszögek vannak benne!”

Szellem a fazékból, 2022. december 17. 9:30, Kossuth Rádió

Lemaradt az adásról? Semmi baj, a Mediaklikk.hu-n meghallgathatja!

Fotók: Kaunitz Tamás