„Nem attól hízol, amit megeszel, hanem attól, amit megemésztesz.” (Id. Alexandre Dumas)

Akar száz évig élni? A Szent Grál titka már nem titok, sorolják az óvodások is: több sport, egészséges étrend, stresszmentes élet, tilos a dohányzás, az alkohol ésatöbbi, ésatöbbi. Ezt szajkózza évtizedek óta dietetikusok, életmód-tanácsadók egész hada. Mégis egyre több a kövér és a beteg ember. Hogy is van ez? Ha többet akarok sportolni (kalóriaégetés), ahhoz több energia kell (kalóriabevitel). Csak növényi alapú étkezéssel ez nyilván nem oldható meg, de vörös húst egyáltalán nem ehetek, szénhidrátról nem is beszélve.

Ugyanilyen ellentmondásos a stresszmentes élet parancsa is. Ha a feszültségemet sem alkohollal, sem nikotinnal, sem nyugtatókkal nem vezethetem le, legfeljebb sárgarépával, ha nem akarom magam idegesíteni sem a gázszámla, sem a főnök hülyesége, sem a világ állapota miatt, akkor a legjobb, ha tőkepénzes milliomos vagyok, és otthon szelvényt vagdosok. De akkor meg elhízom a sok üléstől. Szóval csapda az egész. Szerintem. De nem Schwab Richárd (lásd a lenti képen) életgyógyász szerint, aki A hosszú élet titka című interjúnkban kiutat mutat a kelepcéből. Hogy aztán ki tudja követni bölcs tanácsait, az más kérdés.

Én addig is gyorsan rendelek egy bécsi szeletet. Nem kell mondanom, hogy borjúbécsit, mert bécsi szelet csak borjúból készülhet, amit mi rántott húsnak nevezünk, arra tényleg a kabátos vagy bundás hús elnevezés illik, hiszen disznóból készül. Írásunk a tökéletes rántott húsról megtalálható magazinunk ehavi számában.

Persze süthetnék struccot is, a nyakából kitűnő leves lesz, a püspökfalatja több mint egy kilogramm, egy strucctojás mennyiségre pedig felér 24 tyúktojással. De diskurálhatnánk a magyar konyha helyzetéről is, bár rossznyelvek szerint a strucc agya kisebb, mint a szeme.

Júniusi számunkban meglátogattuk Jakabos Zsuzsanna Európa-bajnok úszót, aki spagetti amatricianát készített, mondván, „Ha elrontod, akkor is finom”, elkirándultunk Etyekre, a Hernyák-birtokra, szedtünk mandulát a 85 éves Birkás Balázzsal Szentbékkállán, sütöttünk pizzát Szabival, a pékkel (elsőként a Margherita készítését tanította meg), és megkérdeztük Csopakon Mede Ádámot, miért fő négy hétig a leves.

Jártunk Korzikán, a szépség szigetén, ahol igazi bátorságpróba a casgiu merzu megkóstolása, a „rohadt sajt” folyékony állagáért (és semmihez sem fogható aromájáért) a benne nyüzsgő lárvák felelősek. Forgalmazása elvileg tilos, de suba alatt kapható.

Legfrissebb számunkban szót ejtünk még a halloumi nevű ciprusi grillsajtról, terítékre kerülnek a nyári főzelékek, készítünk szörpöket, Schäffer Erzsébet pedig eperlekvárt főz, miközben Konyhamesék rovatában – szokása szerint – felidéz egy réges-régi történetet, Szabi pedig pizzát süt.

Ja, és hogy ne feledjem, Gasztroséták sorozatunkban ezúttal a Sas utcát és környékét barangoltuk be, errefelé majdnem minden a gasztronómiáról szól.

Zilahy Lajos írja: „Ha még egyszer elölről kezdhetném az életemet, sok mindent megfordítva csinálnék. Hogy a népek és nemzetek igazi lelkét megismerjem, világtörténelmi könyvek helyett feltétlenül a szakácskönyvekhez fordulnék. A história lapjai rengeteget hazudnak, a szakácskönyvekben azonban efféle emberi gyöngeségnek nyoma sincs.”

Úgyhogy jó étvágyat az olvasáshoz! Az evés a legszebb mulatság.

A magazint keresse az újságárusoknál vagy ide kattintva fizessen elő rá!