Nagyjából százféle étel fordult meg a Monokini Kantin étlapján az elmúlt 12 hónapban. Az első szülinapját ünneplő tapasbár készségszinten hozza a Barcelona vibe-ot, nagyot dobva ezzel a Margit-negyed gasztrokínálatán.

Az Arquitecto Pitpit és Padron után Budán nyitott tavaly nyáron éttermet Beck László és Márton, Farkas Gábor, Kránicz Botond és Garai Ádám. A Monokini azért lett kantin, hogy tisztelegjen az egykori Finomító emlékének – ugyanazon a helyen található ugyanis, mint a Varsányi Irén utca régen bezárt street food alapvetése. A tematika viszont egészen más, hasonlóságot hiába is keresnénk.

A Monokini se nem kocsma, se nem igazi étterem, leginkább tényleg a spanyol tapasbárokhoz hasonlítható hely, ahol azonban korántsem csak ezeknek a típusú vendéglőknek a klasszikusai jellenek meg. Garai Ádám séf ugyanis évekig dolgozott japánban, ahonnan számtalan ötlettel és technológiai megoldással érkezett a Monokini konyhájába.

A spanyol-japán gasztronómiai kombó nem második kerületi találmány: az ibériai félszigeten egyre több helyen felbukkanó műfajról van szó. A nagyon hasonló alapanyaghasználatnak (tengeri herkentyűk, halak, rizs, tészta, disznóhús, stb.) köszönhetően adja magát a két ízvilág összefonása. Egyszóval a Monokini egyik trükkje az, hogy simán trendi, játékos és néha meghökkentő lenne nem csak a Varsányi Irén utcában, hanem Barcelonában, Madridban vagy Valenciában is.

Best of menü fagyiszendviccsel és grillezett káposztával

Délben ramenezni lehet náluk (3 féle készül minden nap), este pedig tizenpár féle spanyol-japán fúziós tapasválogatás kerül az asztalra. Az étlap nagyjából havonta változik, de most az első szülinap alkalmából „El Classico” menüvel várják a vendégeket. Ezeket a fogásokat kóstoltuk mi is – mondhatjuk, hogy biztosra ment a csapat, hiszen az összeállítás az elmúlt 12 hónap legnépszerűbb tapábiból áll össze. Van itt tormás fagyiszendó, charsiu krokett, és bacalao miso tare szósszal. Mindent visz a Cheerros – a churros sós változata vadítóan fűszeres szósszal, külön kedvenc pedig a fekete fokhagymával turbózott grillezett káposzta. 

Fotó: KG

A Monokini egyik legjobb tulajdonsága, hogy egy pár szem olívabogyóval és egy pohár vermuttal is el lehet náluk tölteni az időt, nem muszáj vacsorázni – habár nehéz nem rápróbálni valamelyik fogásra, ha ott üldögél az ember. Az italkínálat egy része ismerős lehet a testvérhelyekről. Itt is kérhető tehát a Pitpit saját vermutja és cavája, valamint házi kombuchája – akár vodkával tuningolva is.

Ami a beszállítókat illeti, igyekeznek minél közelebbről beszerezni az alapanyagokat, noha az ételek jellegéből fakadóan ezt 100 százalékban nehéz lenne teljesíteni. „Rengeteg inspirációt hoztam magammal az olimpiás időkből, Takács Lajos legendás helyéről, ahol 2 évet dolgoztam tanulóként, majd szakácsként és konyhafőnökként. A generációm java ebben a szakmai műhelyben tanulta meg a ma is érvényes konyhaműködés alapjait. Erre jöttek rá azok a tudásrétegek, amiket a Geraniumtól az Ikaruson át Pierre Gagnaire-ig , Bocuse d’Or-on és a Pitpitig szedtem magamra, és amiket az elmúlt 1 éven a Monokiniben ráztam össze egységes képpé” – mondja Garai Ádám, hozzátéve, hogy a jövőben is azon lesznek, hogy kihozzák a legizgalmasabbat a japán-spanyol fúzióból.

Fotó: Bodnár Zsófia

A Monokini az elmúlt egy évben meghatározó lett a környéken, noha Beck Márton szerint meg kellett tanulják, Budán egészen más éttermet működtetni, mint a Duna másik oldalán. Míg a Pitpit és a Padron rendre külföldiekkel van tele, a Monokiniben sokkal inkább a környékbeliek adják a vendégkört. No meg a vendéglátósok: a kollégák különösen ráéreztek a Monokini közérthető, de mégis izgalmas, kísérletező, újhullámos világára, amely egy pillanatra sem feszengős, épp ellenkezőleg!

Monokini Kantin

1027 Budapest, Varsányi Irén u. 33.