Számos olyan, széles körben elfogadott bor-étel párosítás létezik, ami felülvizsgálatra szorulna, állítja a szakértő.

Vannak azok a borrajongók, akik szerint a bor gyakorlatilag minden étel mellé kitűnően illik, és olyan fogásokhoz is kínálják kedvenc italukat, amelyekhez azok egyáltalán nem illenek – ezekre az átlagember is felvonja a szemöldökét. Aztán vannak azok a párosítások, amik már annyira beépültek a köztudatba, hogy mindenki elfogadta őket, pedig ezek egy része sem igazán helytálló. Legalábbis ez a véleménye a neves étel- és borkritikusnak, John Marianinak, aki össze is szedett néhány téves kombinációt, ezekből szemezgettünk.

Pezsgőzés az egész étkezés alatt

A pezsgők és habzóborok kitűnő étvágygerjesztők, s remekül illenek például tengeri herkentyűkből vagy csirkéből készült előételekhez, de hiba lenne azt gondolni, hogy egy birkapörkölt, egy bolognai, vagy épp egy steak legjobb kiegészítői lennének – annyi sokkal jobb borpárosítás létezik ezekhez az ételekhez, kár a pezsgőt erre pazarolni.

Libamáj és sauternes

Ezt a „klasszikus” párosítást azzal magyarázzák, hogy a máj extra zsírosságát remekül egészíti ki a nemespenésszel készülő, extrán édes, semillon szőlőből készült bor, pedig harmónia helyett sokkal inkább az ellentétek sokkjáról van inkább szó. A Chateau Mouton-Rothschild egykori legendás tulajdonosa, Philippe de Rothschild szerint az egyetlen sauternes, ami illik a libamájhoz, az a Chateau d’Yquem, de az is csak úgy, ha szinte jégkásás állagúra van hűtve. A többi sauternes inkább az étkezések lezárására, magában fogyasztva ajánlott.

Saláta és fehérbor

Ami miatt nem ajánlott ez a párosítás, az a zöldségekhez kevert ecet (még akkor is, ha az borecet). Az ecetet azért adjuk a salátához, hogy a zöldségek ízét kiemeljük vele, de ez az erős savas környezet teljesen eltompítja a borunk aromáit. Ha a saláta mellé mindenképp kortyolnánk valamilyen bort, az legyen egy erősebb, virágos jegyekkel bíró rozé.

Spárga és bor

Borokat spárgával vagy articsókával kínálni éppen olyan, mintha egy flamenco gitáros acélhúrokat szerelne a hangszerére. Ez a párosítás egyszerűen nem működik, írja a szakértő. Az ok rendkívül egyszerű: ezek a zöldségek kénes illatú karbonsavat tartalmaznak, így a melléjük kortyolt bort – fajtától függetlenül, mindet – szörnyű ízűnek érezzük. Ennek ellenére a borimádók folyamatosan próbálják a spárgát és a bort összehozni, több, de leginkább kevesebb sikerrel.

Csoki és vörösbor

A száraz vörösborok – amilyen például a cabernet, a zinfandel, a burgundi vagy a bordeaux-i – tannintartalma magas, ez pedig csodásan illik a savanykás ételekhez, azonban az édes dolgokhoz nem passzol. Egyszerűen eltompítják egymás ízkarakterét, ezért a csokit ajánlott inkább önmagában fogyasztani, a vörösbort pedig a savanykás ízhatású vacsora mellé elkortyolni.

Desszertek és desszertborok

Az édes borokat (portói, sauternes) gyakran illetik a desszertbor névvel, ami arra enged következtetni, hogy jól illenek a desszertekhez. Azonban fontos megjegyezni, hogy a legjobb édes borokat – önálló desszertként – magukban kellene fogyasztani egy-egy ünnepi étkezés lezárásaként. Egy szép rajnai Tröckenbeerenauslese, aranyló bordeaux-i sauternes, késői szüretelésű kaliforniai rizling, vagy épp egy klasszikus portói arra hivatott, hogy aromáit kortyokban élvezzük, úgy, hogy egyediségükről semmi más nem vonja el a figyelmet.

Sajtok és vörösbor

Minél gyengébb és frissebb a sajt (pl. ricotta, feta), a párosítás annál valószínűbben működhet, de az erősebb sajtok, főként a kékpenészesek, nem valók a vörösborhoz, mert az ital ízét kellemetlenül fémessé teszik. A sajtokkal – főként a krémes camembert-rel vagy brie-vel - sokkal jobban kijönnek a fehérborok.

„A merlot sosem lehet igazán jó”

Főleg Amerikában létezik az az előítélet, hogy egyetlen merlot sem lehet igazán minőségi. Volt egy film, a 2004-ben bemutatott Kerülőutak (Sideways), amiben az egyik, magát ínyenc borszakértőnek gondoló szereplő így fakadt ki: „Nem, ha valaki merlot rendel, én hazamegyek. Nem vagyok hajlandó meginni.” Bár a film nyilvánvaló fikció volt, abszurd módon mégis képes volt a teljes kaliforniai merlot piacot évekig befagyasztani, és még a mai napig is sokan ódzkodnak attól, hogy a merlot borokat egy lapon említsék mondjuk a cabernet sauvignonnal vagy a pinot noirral.

Más a helyzet Bordeaux-ban, ahol a világ egyik legdrágább és leginkább értékelt borát, a Chateau Petrust készítik – 100 százalékban merlot fajtából.

A szakértő azt ajánlja minden merlot-utálónak, hogy bátran kóstolja meg a ma fellelhető, a fajtából készített jobbnál jobb borokat.