A farsangi szokások a legelevenebben az utolsó három napon, farsangfarkán: vasárnap, hétfőn és húshagyó kedden élnek. A farsangi jókedv, a mulatság a tavasz eljövetelén érzett öröm ősidőkbe nyúló kifejezése. A dús lakomákkal a természetet is hasonló bőségre, jó termésre akarták rábírni.

Régen a farsang nemcsak népi mulatság volt. Már Mátyás király idejében Beatrix királyné itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött farsangi ajándékul. A farsang megünneplését sziporkázó humorral örökítette meg Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című vígeposzában. A történet időpontja 1790, színhelye Kaposvár. Szereplői a környék nemesi családjai. A farsangi ebédről így ír a költő:

De az étel, ital hevítvén a belet,
S éledvén az által a szív verőere,
A vendégek kedve újj életet nyere.
Úgy is szokott lenni, hogy a leves alatt
Elzárja a beszéd útját minden falat;
De már a hús után a discurs kezdődik,
Csakhogy még országos dolgokról vivődik;
Majd a becsináltak hozzák a tréfákat,
A viccet, a bon-mot, az anekdotákat;
A sült megvettetve nézi az asztalon,
Mint törik a kacajt mind a két oldalon;
S mikor a csemegét kezdik hordogatni.
Bezzeg auditort is írmagúi kaphatni.

Hazánkban a leglátványosabb „alakoskodás” a mohácsi délszlávok csoportos busójárása, amelynek vidám mozzanata, hogy a férfiak női, a nők férfiruhát öltenek. A féktelen jókedv megnyilvánulásait valamikor az egyház és az állami hatóság a „rossz, tiltandó szokások” közé sorolta. Ennek ellenére a farsangi szokásokat a mai napig is változatlan kedvvel űzik.

Már a XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a böjti és a húsételek tréfás küzdelmét is, utalva a farsang utáni böjti időszakra. Farsang idején azok a fiatalasszonyok, akik kedvelték egymást, mátkatálat küldtek egymásnak, amit kaláccsal, pogácsával, fánkkal raktak tele. 

Általánosan kedvelt volt a kelt tésztából készült, kerekre szaggatott, zsírban sütött fánk, a pampuska, a pankó. Az étkezési szokások vidékenként változtak. Volt, ahol farsang vasárnapján baromfit vágtak, vagy mást, főképp disznóhúst ettek. Utána rétest készítettek túróval, mákkal, dióval töltve. Finom tojásos, gyúrt tésztából forgácsfánkot, herőcét sütöttek. Akadt, ahol farsang vasárnapján savanyú babot ettek füstölt hússal és pampuskával, másutt kocsonya volt a fő étel. Bort természetesen mind a három napon ittak az ebédhez. Kedden este véget ért a tánc és a lakoma, hiszen másnap, hamvazószerdán kezdődött a húsvétig tartó nagyböjt időszaka.

Fotó: Erdőháti Áron, Sebestyén László