Érték lesz a jövőben? Valószínű, hiszen leáll a gyártás!
Kevés olyan konyhai eszköz van, amelyhez ennyi személyes emlék kötődik Magyarországon. A piros zománcos lábas, a pöttyös bögre, a nagy fazék vagy a zsírosbödön évtizedeken át szinte magától értetődő része volt a háztartásoknak. Most azonban lezárul egy korszak: felszámolás alá került a bonyhádi EMA-LION Zománcáru Kft., Magyarország utolsó hagyományos zománcedénygyára.
A történet több mint egy évszázaddal ezelőtt kezdődött. Perczel Béla 1909-ben alapította meg Bonyhádon a Magyar Zománczmű és Fémárugyárat. Az üzemben eleinte játékokat is készítettek, később azonban a zománcozás került előtérbe. A technológia különleges tudásnak számított: a gyártás fortélyait külföldről érkező mesterek hozták magukkal, a zománc összetételét pedig hosszú ideig féltve őrzött titokként kezelték.
Bonyhádon nemcsak edények készültek. A gyárból kerültek ki reklám- és utcatáblák, vasúti feliratok, sőt külföldi megrendelések is teljesített az üzem. Idővel azonban a háztartási eszközök tették igazán ismertté a nevet. Lábasok, fazekak, bögrék, tepsik, kancsók, szűrők és vödrök kerültek ki az üzemből, köztük a mára kultikussá vált piros zománcos edények.
Fortepan / Kenderessy Tibor
A zománc nem véletlenül maradt sokáig népszerű a konyhában. Tartós, könnyen tisztítható felületet ad, jól bírja a mindennapos használatot, és megfelelő állapotban nem befolyásolja az ételek ízét. A bonyhádi edények ráadásul generációkat szolgáltak ki: nem ritka, hogy egy-egy fazék vagy lábas ma is használatban van abból a készletből, amelyben már évtizedekkel korábban főtt a vasárnapi húsleves.
A gyár pénzügyi helyzete az utóbbi időben kritikussá vált. A mintegy 150 embert foglalkoztató vállalkozás felszámolásával így nemcsak munkahelyek szűnnek meg. A magyar konyhakultúra egyik több mint 115 éves ipari hátországa is eltűnik.
A bonyhádi zománcedény azonban aligha tűnik el velük együtt. Sok magyar konyhában még jó ideig ott marad a tűzhelyen, a kamrapolcon – vagy éppen a nagymamától örökölt edények között.
