Az 1230. születésnapjára készülő pub újranyitásán a korábbi alkalmazottak kis csapata munkálkodott.

Amikor februárban kiderült, hogy a legöregebb angol pubnak tartott Ye Olde Fighting Cocks csődöt jelent, és lehúzza a rolót, egész Nagy-Britannia, sőt, az egész világ felkapta a fejét. Az emberek általános vélekedése szerint ugyanis a 793-ban alapított, világszerte ismert, és többszörös díjnyertes kocsma egy olyan egyedülálló érték, amely nem érhet ilyen szomorú, méltatlan véget.

„A csapatommal minden erőnkkel azon voltunk, hogy megmentsük a kocsmát. Az elmúlt két év megpróbáltatásai példa nélküliek voltak a brit vendéglátás történetében, és mi

kudarcot vallottunk, hiába teljesítettünk erőnkön felül, hogy ezt a többszörös díjnyertes pubot megóvjuk a bezárástól”

– írta akkor a kocsmát működtető Chirsto Tofalli. „Mondanom sem kell, hogy megszakad a szívem: ez a hely annyival több volt a számomra egy egyszerű üzletnél. Elképesztő megtiszteltetés nekem, hogy több évszázados történelmében nekem is jutott egy parányi szerep” – hangzott a fájdalmas búcsú.

A bejelentést követően az ingatlan tulajdonosa, a Mitchells and Butlers akkor egy közleményben fejezte ki reményét, hogy a Hertfordshire-i pub a jövőben valamikor újra kinyithat még.

Az újranyitásra pedig szerencsére nem is kellett túl sokat várni: a kocsma matuzsálem dolgozói április 4-én ismét kitették az ajtóra a „Nyitva” feliratot, és elkezdték csapolni a jóféle brit söröket.

Úgy tudni, hogy a történelmi vendéglátóhely üzemeltetését és az ingatlan lízingjét a kocsma korábbi menedzsere, Martin Robinson, a főszakács, Ian Baulsh és egy befektető, Sam Walker vette át. Az új tulajdonoscsoport menüváltoztatásokkal – rendszeresen változó ajánlatokkal, gyerekmenüvel, illetve egy nagy, kerti grill szekcióval – és élőzenés eseményekkel, nyári fesztivállal próbálja meg újraéleszteni a Jó Öreg Harci Kakasokhoz címzett vendéglátóhelyet.

„12 hosszú évet húztam le itt menedzserként, így elég jól látom, mi az, amivel bebiztosíthatjuk ennek a különleges helynek a jövőbeli sikerét” – állítja Robinson. „Ian is már 8 éve konyhafőnök nálunk, és most elképesztően izgatott, hogy a törzsvendégekkel megismertethesse az új menüsort, illetve a mögötte húzódó stratégiát. Sam különösen jó ízlése pedig segíteni fog, hogy a vendégek számára a helyet még hangulatosabbá, dizájnosabbá tehessük – persze mindezt úgy, hogy a pub elképesztően gazdag történelmét, csodás jellegzetességeit nem csorbítjuk.”

– nyilatkozta a Mitchells and Butlers képviselője a BBC-nek az újranyitás kapcsán.

A díjnyertes kocsma korábbi vezetője, Christo Tofalli is megszólalt:

„Száz százalékig biztos vagyok abban, hogy az új csapat a szívét-lelkét beleadja majd, hogy a Ye Olde Fighting Cocks továbbra is St. Albans közösségének központi eleme maradjon, illetve hogy a világ minden szegletéből idecsalogassa azokat, akik a legöregebb brit pub egyedülálló vendégszeretetére kíváncsiak”

– írta Tofalli egy Facebook-bejegyzésben. „Mindannyian fáradhatatlanul dolgoztunk azon, hogy ezt a különleges helyet egy méltó csapat vehesse át, és ez most meg is történt.”

Az örömbe azért némi üröm is vegyül: a bezárás hírét követő globális figyelem kapcsán kiderült, hogy bár a pub korábban valóban bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe mint a legöregebb brit kocsma, a titulust a Guinness valójában 2000 óta „pihenteti” – akkorra ugyanis egyértelművé vált, hogy az ilyesmit gyakorlatilag képtelenség kétséget kizáróan bizonyítani.

Lehet, hogy jól is van ez így: most akkor azon vitáznánk végeláthatatlanul, hogy a néhány hetes bezárást követően a Ye Olde Fighthing Cocks vajon továbbra is jogosan maradt-e rekorder.