Az amerikai partvidék komoly zöld rák problémájára egyedi megoldást találtak New Hampshire-ben.

Ha az élet citrommal kínál, csinálj limonádét. Ez rendben, de mi van, ha az élet egy invazív rákfajtát ad? Főzzünk a rákokból whiskeyt? Nagyjából ez az ötlete támadt a Tamworth Distilling nevű szeszfőzdének New Hampshire-ben, akik a helyi egyetemmel összefogva megalkották a Crab Trappert, egy olyan whiskeyt, amit rákokból (is) készítenek.

Függetlenül attól, hogy egy tengeri herkentyűs alkohol híre mennyire izgat fel bennünket, azt jó tudni, hogy ez a whiskey valójában egy nemesebb célt is szolgál: megpróbálja hasznosítani a New England-i ökoszisztémában nagy károkat okozó, nemkívánatos zöld rákokat.

„A zöld rák egy hihetetlenül invazív, nem őshonos faj nálunk, és kutatóként az egyik célom épp az volt, hogy olyan járható utakat keressek, amelyekkel enyhítető az általuk okozott probléma” – magyarázza Gabriela Bradt, egyetemi kutató specialista. „Ez az együttműködés igazán egyedi, közben pedig egy izgalmas lehetőség arra is, hogy valami újat tanítsunk az embereknek a zöld rákokról, a klímaváltozásról és a fenntarthatóságról.”

Ezek az élőlények beássák magukat a parti homokba, és képesek akár napi ötven kagylót, osztrigát is megenni egyedenként,

szemlélteti a problémát a kutató. A tevékenységük komoly károkat okoz az őshonos ökoszisztémában, ráadásul a klímaváltozás miatt a gondok egyre csak erősödnek, mutat rá a szakértő. A problémát tovább bonyolítja, hogy ezek a zöld rákok alapvetően kevéssé felhasználhatóak.

„Az óceánok hőmérsékletének folyamatos emelkedése a zöld rák populációjának robbanásszerű növekedését eredményezte. Pillanatnyilag nincs stratégia arra, hogyan lehetne visszaszorítani a szaporodásukat, miközben nincs piacuk se; senki nem keresi őket” – fejtegeti a Tamworth Distilling szeszfőzője, Will Robinson.

„Bár a zöld rák ehető, egy-egy példány túl kevés húst ad, a megtisztításuk pedig ehhez képest túl sok munkát – így ezt a fajt hagyományos kulináris célokra nemigen használja senki.”

A szeszfőzde újítása a probléma orvoslását célozza. A Crab Trapper alapja egy négy évig érlelt bourbon, amely „elég karakteres ahhoz, hogy bírja az ízesítést”. Ebbe az alapba kerül a több ezernyi – egy-egy adaghoz nagyjából 41 kiló – zöld rák, amelyet a csapat Seabrooknál fog. Pontosabban: a rákokból készül egy jó erős főzet, egyfajta leves, amelyet semleges pálinkával erősítenek meg, majd egy „kellemes, rákos párlattá, esszenciává” főznek. Ezt az esszenciát keverik végül a bourbon alaphoz, amihez még egy fűszerkeveréket (többek között paprika, babér, mustár-, kapor- és koriandermag, fahéj, szegfűszeg) is adnak.

Az eredmény pedig egy 51 százalékosan palackba kerülő whiskey különlegesség, amely első körben juharszirupos-vaníliás-karamelles ízjegyeket mutat, majd kibontakozik az ital fahéjas, szegfűszeges aromája is. A szeszfőzde alapítója úgy írja le a cég rákos italát, mint egy „sós, felturbózott Fireball”.

„A fenntarthatóság, illetve az a vadregényes táj, amely a szeszfőzdénket körülveszi Tamworth-ben, jelentik számunkra az inspirációt, ha új termékekről van szó. Épp az elsőre elég meredeknek tűnő kísérlet váratlan, kellemes eredménye az, amiért imádunk a helyi állat- és növényvilágból meríteni. Hihetetlen, de mégis igaz: tapasztalatból mondhatom, hogy a rák és a whiskey igenis illik egymáshoz – és ki tudta a projekt elején, hogy ez az egyedi ízkombináció a Fireball egy teljesen természetes és fenntartható változata lesz? Mert mi nem is sejtettük!”

A különleges, rákos whiskey 200 milliliteres palackjáért pillanatnyilag 65 dollárt (csaknem 25 ezer forintot) kérnek. A kínálat limitált, az árusítás a készlet erejéig tart a Seelbachs vagy a Tamworth Distillery saját weboldalán.