Augusztus elejétől vigyázni kell. Könnyen megeshetik, hogy az ember gyanútlanul kiakasztja száradni kedves, régi fehér pólóját, aztán egyszer csak arra ocsúdik, hogy van egy vadonatúj lila pöttyös pólója. Na, a rigók és galambok elátkozása után gondosan kibélelek egy vödröt nejlonzacskóval, és kibumlizok valami távolabbi, autómentes helyre, a természet lágy ölére bodzát szedni. Hazafelé még veszek a piacon egy szatyor vigyori nyári almát. Aztán elszabadul a konyhában a pokol. (Mielőtt olvasóm végképp elrettenne a dologtól: a bodzafolt citrommal szépen kijön.)
NAGYON FONTOS: csak a fás szárú fekete bodza termését szabad használni, a lágy szárú gyalogbodza mérgező!
ESZKÖZÖK:
Villa, vájdling, szűrőkanál, nagy szűrő, kis kés, fémlábas, kis merőkanál, kicsi befőttesüvegek, celofán.
ELKÉSZÍTÉSE:
Előző nap felkarikázok és beáztatok egy citromot, párszor cserélem a vizét. A bodzaszemeket a villa segítségével lehúzgálom a szárról a vízzel félig töltött vájdlingba. (Gyorsan megy.)
Ami jó, az le fog szállni a fenékre, ami a tetején úszkál, azt szűrőkanállal le kell halászni és kidobni. Ezt érdemes a gyümölcsöt leszűrve egyszer-kétszer megismételni.
Az almát hámozatlanul felkockázom, és ráfacsarom a másik citrom levét, hogy addig se barnuljon. Nem zománcos, hanem fémlábast szedek elő: azt a lekvár nem fogja meg.
A fél kiló kristálycukorból fél pohár vízzel szirupot főzök, hozzáadom a leszűrt bodzát, az almát és a citromkarikákat, és főzöm, amíg a bodzaszemek meg nem töppednek. Ekkor hozzáadom a befőzőcukrot is, még két percig rotyog, kész. Apró üvegekbe töltöm, rövid fejenállás után mehetnek másnapig a dunsztba.
CIFRÁZZAM?
Megtehetjük, hogy az egészet leturmixoljuk, sőt − ha különösen türelmesek vagyunk − szitán is átpasszírozhatjuk, hogy megszabaduljunk az apró magoktól. (Akinek az epéje hajlamos izgágáskodni, jobban jár, ha rászánja az időt.)
A bodza társítható szilvával, birssel, körtével, de más erdei bogyós gyümölcsökkel: málnával, szederrel is.
A citromot nem jó kihagyni, mert anélkül a dzsem kevés cukorral is émelyítően édes lesz, és nehezebben sűríthető. Lehet bolondítani egy-két pohár száraz vörösborral is.
FELHASZNÁLÁSA:
Friss, meleg pirítósra, süteménybe, palacsintába, fagylalthoz. Mivel a bodza kiváló hashajtó hatású gyümölcs, óvatosan a mennyiségekkel! De épp ezért reggelihez − vagy szükség esetén magában − valóságos áldás. És nagyon finom.
A sokhasznú bodzafaA fekete bodza (Sambucus nigra) országszerte vadon nő, de nemesített fajtáit termesztik is. Évelő, fás bokor, egy-egy öreg példány 5-6 méter magas, terebélyes fává is nemesedhet. Kora nyáron virágzik, az illatos bodzatányérokból szörpöt, teát, bodzás palacsintát csinálhatunk.
Fekete bogyója augusztus–szeptemberben érik, abból lekvár, szörp, bor, likőr, sőt pálinka is készíthető. A növény becsülete már a régi korokban is nagy volt, sok településnévben is szerepel − talán a legérdekesebb Zsámbék: a bodza latin nevének megmagyarosodott alakja.
Istenadta gyógyszertár
A bogyónak nemcsak hashajtó, hanem vizelethajtó és vértisztító hatása is van, de még reuma és influenza ellen is jó. Tele van A-provitaminnal és B-vitaminokkal, fehérjékkel, ásványi anyagokkal (magnézium, kalcium, kálium, foszfor, de főleg rengeteg vas, ráadásul a szervezet számára nagyon könnyen hasznosítható formában).
Vannak benne még szerves savak és cseranyagok, sötét színanyaga, az erős antioxidáns − tehát rákellenes − antocián pedig remek, ártalmatlan élelmiszer-színezék.