Mit kezdjek azzal a nem egészen az én ízlésem szerinti házi borral, amelyik idestova két hónapja reménykedik a kamrapolcon valami nemes küldetésben? Meginni nem fogjuk, levesnek túl sok, más főzéshez túl édes, kiönteni sajnálom… (Máskor meg: mit kezdjen az ember a buli után megmaradt ilyen-olyan félüvegnyi borokkal?) Csináljunk borlekvárt!
Franciaországban ettem először, teljesen elképedve a csillanva csurranó zselészerűség meleg színeitől és mennyei ízeitől. Ez megint olyasvalami, amit a boltban − ha egyáltalán találunk − aranyáron adnak, pedig tessék: pár száz forintból elég sok lesz, ráadásul percek alatt megvan!
ESZKÖZÖK:
lábas, citromnyomó, éles kiskés, kis merőkanál, kicsi befőttesüvegek, celofán
ELKÉSZÍTÉSE:
Kifacsarjuk a citromot. Felforraljuk a bort, hozzátesszük a citromlevet, a cukrot és − folyamatos kevergetés közben − a dzsemfixet. A vaníliadarabka oldalát az éles kiskéssel felhasítjuk, széthajtjuk, mint egy kis könyvlapot, és bedobjuk a lébe.
10 percig kis lángon bugyogtatjuk, kavargatjuk (vigyázat, szeretne kifutni!).
Kihalásszuk a vaníliát, a levet az üvegekbe kanalazzuk, lezárjuk, 5 percre fejre állítjuk. Ha kihűlt, rögtön mehet a spájzba.
Az állagától nem kell megijedni: másnapra szépen megdermed. Ha a kamránk nem elég hideg, hűtőbe vele, mert meleg helyen folyós marad.
A folyós lekvárok zselésítésére használt pektin (E440i) ártalmatlan adalékanyag. Növények sejtfalából − almahéjból, citrusfélék héjából vagy cukorrépából − állítják elő. Semmi köze az állati csontokból készült zselatinhoz, amely E441 fedőnéven lappang. Ilyet tartalmazó dzsemfixet sose vegyünk.
CIFRÁZZAM?
Egyes receptek szerint a forró borról gyufával le kell égetni az alkoholt − nem próbáltam, de értelmét se látom, hacsak az ízéhez nem tesz valami többletet. A fűszerekkel viszont érdemes játszani: a vanília mellett kerülhet bele fahéj, csillagánizs, szegfűszeg, gyömbér, reszelt citromhéj, sőt akár levendula is − persze nem egyszerre az összes, hanem egy- vagy kétféle.
Egy ravasz változat alapja apróra vágott és cukorszirupban üvegesre főzött tök: ahhoz sokkal kevesebb bor is elég (1 kiló tökhöz 3-4 dl), aztán jöhetnek bátran az ízesítők. (Nagyon ütős a tokajiból készülő zselé is, pár csepp szarvasgombás olajjal vadítva, de ez már nem a lekvárok, hanem a hidegkonyha világa: nem is pektin, hanem zselatin kell hozzá. Libamájhoz adják.)
FELHASZNÁLÁSA:
Az első lehetőség: brióssal vagy croissant-nal, mint a franciák − de kaláccsal is jó, egy sima túrótortával pedig csodát művel. Az alkohol nem párolog el belőle teljesen, ezért nem gyerekeknek való nyalánkság! Azt viszont feltétlenül érdemes kipróbálni, milyen arcot vág emberünk (asszonyunk), ha egy ünnepi reggelen az ágyához egyensúlyozott kávé és pirítós mellett ebből a lekvárból is mosolyog egy kis tálkányi.
A második lehetőség: aromás sajtokkal társítani! Rokforttal, keményebb, érett tehénsajttal, sőt kecskével…
A vanília (Vanilla planifolia) a kosborfélék családjába tartozó kúszónövény. Őshazája Mexikó. Hosszúkás toktermését használjuk édes csemegék fűszerezésére: egy darabkát félbe kell vágni, és egészben vagy a pici magokat külön kikapargatva belefőzni az ételbe. Az élelmiszeripar előszeretettel helyettesíti szintetikusan előállított vanillinnal, ez van a „vaníliás cukor” kis zacskóiban is. Valódi neve 4-hidroxi-3-metoxibenzaldehid. Ártalmas vegyület.
Bort nemcsak szőlőből, hanem más gyümölcsökből, sőt rizsből és mézből is lehet készíteni. Méltán híres a franciák almabora, finom és egészséges a ribizlibor és a meggybor, különleges, az aszúra emlékeztető ital a fügebor. Általános főszabály: egy-két kis pohár elég. És a női szervezet másként bontja az alkoholt, mint a férfi: feleannyit ihatunk veszélytelenül, mint ők.