Saly Noémi receptje
2019. szeptember 24.- 2 kg szilva
- 2 kg alma
- 1 kg paradicsom
- 1,5 kg cukor
- 1 db 4-5 centis fahéj
- 5-6 szem szegfűszeg
Tabáni konyhámban nem állhatok neki annak a bizonyos „igazi” szilvalekvárnak. Ahhoz üst kell, spéci kavaró, szabad tűz, türelem és szerelem a hűvös éjszakában. Az első három sajnos hibádzik. Hanem akkor? A piacon ilyentájt legalább öt-hatféle szilvát kínálnak, amelyeknek még az érettségi foka is különböző. Mind jó, mind másra jó:
ESZKÖZÖK:
Éles kiskés, tálak, kis és nagy fazék, szűrőkanál, kis merőkanál, üvegek, celofán.
ELKÉSZÍTÉSE:
A szilvát kimagvaljuk, egy pohár vízzel és a fűszerekkel föltesszük párolódni. Amikor eresztett egy kis levet, hozzátesszük a cukrot is. Az alma magházát kiszedjük, nem hámozzuk meg, csak apró kockára vágjuk, rögtön rakjuk a szilvához. A paradicsomot szűrőkanállal lobogó vízbe mártjuk, héját lehúzzuk, apróra vágjuk, megy a fazékba. Kevergetni kell, mert könnyen odakap. Akkor kész, ha az alma puha. Nem baj, hogy darabos marad, sőt! A dzsemet forrón üvegekbe merjük, öt perc fejenállás, egy nap dunsztolókosár és irány a spájz.
Az arányok változhatnak, de a paradicsomot nem jó túladagolni: pikáns ízt ad a dzsemnek, és ennyi pont elég. Tehetünk helyette egy-két narancsot és/vagy citromot, jól kiáztatott, apróra vágott héjával együtt, a család felnőtt férfi tagjai pedig méltányolni fognak egy pohárka szilvapálinkát is, amelyet az utolsó pillanatban töltöttünk két-három − külön címkézendő − üvegre való maradékhoz. Egészen más irány: a cukrot teljesen elhagyva, egy kanálnyi frissen reszelt gyömbérrel és szerecsendióval, csillagánizzsal, sőt egy kis őrölt tarka borssal művészkedve máris a csatnik elbűvölő világába jutottunk.
Joghurtba keverve, vajas pirítóssal, lepénybe, pitébe, de száraz sült húsok, sőt aromás sajtok mellé is finom. Kimondottan áldásos hatással van a bélműködésre. Evégett reggel be lehet kapni egy-két kanállal csak úgy magában is.
Az alma szintén a rózsafélék közé tartozik. Az apró díszalmáktól a kétökölnyi „fontos almáig” számtalan fajtája ismeretes. Többnyire nyersen fogyasztjuk (nagyon helyesen), vagy lekvár, kompót, leves, ivólé, bor formájában − nem beszélve a Calvadosról. A benne lévő pektin valóságos áldás a gyomorra és a belekre, véd a rossz koleszterinektől, óv a köszvénytől, a vitamin-, foszfor- és almasavtartalom pedig a vesének, a májnak, sőt az agynak is használ. Aki mindennap megeszik legalább egyet-kettőt, sok nyavalyát megúszhat. |
A szegfűszeg őshazája az indonéz Maluku-szigetek, ahol a XVIII. századig halállal büntették, aki ki akarta csempészni. Ma már sokfelé terem: főként Afrika trópusi vidékein, Madagaszkáron és Zanzibárban. A fűszer a 15-20 méterre növő mirtuszféle virágbimbóiból készül: pálmalevélbe csavarva szárítják őket, míg a színük pirosról barnára nem változik. Picit kesernyés, csípős, aromás ízét a sok illóolaj adja Pácokhoz, mártásokhoz, forralt borhoz, dzsemekhez, savanyúságokhoz való. Az indonéz szigetvilágban dohányt is illatosítanak vele. |
paradicsom , alma , szilva , fahéj , szegfűszeg