Borbás Marcsi receptje
2012. február 16.- 12 dkg méz
- 4 dkg zsír
- 1 l pattogatott kukorica
Megtaláltam a paraszti leleményesség egyik csúcspontját! A neve semmit nem árul el valójáról, sohasem találtam volna ki, milyen ételt takar a név.
Tudom, hogy a mai zsírellenes korszakban lesznek majd, akik nem értenek velem egyet, de szerintem vétek volna kihagyni. Egyszerű, gyors és nagyon finom. Sőt, a zsír ellenére egészséges is.
Pattogatott kukorica, méz, kacsa- vagy libazsír, mindössze ennyi kell hozzá. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy ezek az alapanyagok milyen minőségűek. A legjobb a frissen pattogatott kukorica. Bármelyik piacon lehet vásárolni sárga vagy lila pattogatnivalót.
A sárga sokkal nagyobb lesz, a lilában pedig jól mutatnak a sötét kis foltocskák. Én az elektromos pattogtatógépet szeretem, de gyerekkoromban zománcos lábasban pattogtattunk. Ennél a módszernél fontos, hogy folyamatosan rázzuk a lábast, és a fedőt ne emeljük le egészen addig, amíg halljuk a kopogást.
A mézek közül a napraforgómézet ajánlom, hiszen ez a méz a legalkalmasabb mindenféle sütéshez. Elég sűrű állagú, és van egy pici citrusos mellékíze, ami jól kijön a sütésnél. Természetesen mindig termelőtől szerezzük be a mézet, mert olyan bizalmi termék ez is, mint a bor. Jó, ha ismerjük a termelőt.
ELKÉSZÍTÉSE:
„A mézet szép barnapirosra pirítjuk, beletesszük a zsírt és folytonos kevergetés közben egy liter pattogatott kukoricát. Addig tartjuk a lassú tűzön, amíg a kukorica felszívta a mézet. Olajozott tányérra vagy deszkára öntjük, és vizes kézzel kis gombóckákat formálunk belőle.”
Mi is nekiláttunk a Kövi-féle recept alapján. Azt gondoltuk, nincs mit ragozni rajta. Felforraltuk a mézet, belekevertük a libazsírt, és végül beleöntöttük a friss, ropogós pattogatott kukoricát. Hagytuk állni, ahogy Kövi is írja, hogy felszívja a mézet a kukorica, majd zsíros kézzel (mikor langyosra hűlt) három-négy szem kukoricából gombócokat formáltunk. Nem volt finom!
Nyúlós, rágós lett a kukorica, teljesen elveszítette ropogósságát. Több műveletet is elhibáztunk.
Első: a mézet középbarnára kell pirítani, nem elég csak felforralni, ugyanis úgy nem lesz ropogós, hanem ragadós marad a kukoricán.
Második: amikor formázzuk a gombócokat, akkor nem szabad keményre összenyomni, és így eltüntetni a pattogatott kukorica lényegét, a levegősségét, hanem óvatosan, éppen csak össze kell ragasztani őket.
Harmadik: nem kell hagyni, hogy a kukorica felszívja a mézet, hanem amikor jól elkevertük a középbarnára pirított mézben a zsírt, akkor vegyük le a tűzről, és azonnal öntsük hozzá a kukoricát, amelyet egy fakanállal gyorsan kevergessünk, oszlassuk jól el a ragacsot a kukoricaszemeken. Ez idő alatt a massza ki is hűl annyira, hogy már meg tudjuk fogni és formázhatjuk a gombócokat. Így marad friss, ropogós a zsíros kakas!
Akinek sikerült, küldjön kóstolót, mert nagyon megszerettem. Várom a megfejtéseket arra is, hogy miért pont a zsíros kakas nevet kapta, mert én nem jöttem rá – de tetszik.
