Piemont nem tartozik a legfrekventáltabb olasz célpontok közé, pedig többek között Torino nagyvárosa, a szarvasgombáról is híres Alba vagy a Gran Paradiso Nemzeti Park, mint Olaszország legszebbje, számtalan csodát rejt, és akkor még nem beszéltünk a környék borairól!
Az Albai Szarvasgomba és Borlovagrend és az Olasz Külkereskedelmi Intézet (ITA) közösen szervezett borbemutatót január 14-én a Várkert Bazárban, hogy megismertesse a magyarországi szakmát a Nebbiolo fajta, leginkább a belőle készülő Barolo és Barbaresco borok sokszínűségével. Álláspontjuk szerint ugyanis a magyar borfogyasztók Olaszországot leginkább a Proseccoval azonosítják, ám a Nebbiolo lehet az a fajta, amelyen keresztül Piemont belép a magyar piacra, magával hozva a többi piemonti bort is. És ezzel nem csak nálunk próbálkoznak, hiszen az esemény egy nagyobb körút részeként valósult meg, amely során a kiállító pincészetek Bécsben és Prágában is bemutatkoztak.
18 ezer borász hogyan tévedhetne?
A Genova és Torino között, Piemont szívében található borvidéken nem mindennapi élményt kínál – Barolotól Barbarescóig – a változatos, szőlőültetvényekkel borított, lankás domboldalakkal tagolt táj felfedezése, a számos történelmi hely és középkori falu bejárása. Piemont hírét olyan világmárkák viszik, mint a Ferrero, a Fiat vagy az Olivetti, gasztronómiai szempontól pedig a többi olasz régióhoz képest egészen új élmények várják az utazót. Már csak azért is, mert erre találhatók Európa legnagyobb rizsföldjei – az éttermekben nagyszerű rizottókat készítenek –, ez a híres fehér szarvasgomba hazája és a piemonti sajtok mellett pedig a borok jelentik a környék legnagyobb vonzerejét.
Az UNESCO világörökségi listáján is helyet kapó bortermelő vidéken mintegy 45 000 hektárnyi szőlőterület található és 18 ezer borászat működik. Ezeknek a termékei közül a Nebbiolo fajtára koncentrált tehát Sandro Minella sommelier, kizárólag a szakmai közönség számára megtartott mesterkurzusa.
Késői szüretek
Abban bizonyára még a toszkán bortermelők is egyetértenek a piemontiakkal, hogy a Nebbiolo Olaszország egyik legnagyobb presztízsű kékszőlő fajtája. A jókora fürtöket termő gyümölcsből a szóban forgó borvidéken is mindössze csak a borok töredéke készül, hiszen nem mindennapi törődést igényel: az Alpok lábánál csak a legjobb fekvésű ültetvényeken jöhet szóba a Nebbiolo telepítése, ha kevés a napsütés, nagyon nehezen érik be, amikor viszont igen, mással nehezen összekeverhető, nagy testű, magas tannintartlamú bort ad.
Ez a fajta az, amit mindig utoljára szüretelnek – hangsúlyozta Sandro Minella. Azt pedig, hogy miért érdemes kivárni a késői szüretet, összesen 17 bor, ebből 15 Barolo és Barbaresco bemutatásával érzékeltette.
Az 1000 arcú Nebbiolo
A Barolo és Barbaresco világhíres borain kívül Piemont más részein is dolgoznak fel Nebbiolot. Az ott készülő borok jellemzően kevésbé robusztusak és gyakorlatilag minimális érlelésre van szükségük, könnyen fogyasztható, kellemes italok. Jó példa erre a kóstoló első tétele, a Nebbiolo D’Alba DOC Superiore 2022.
A sorban előbb jövő Barbaresco-k már jóval összetettebb karaktereket mutatnak. Több fűszer, kevesebb, de érettebb gyümölcs érződik bennük, vagy épp csoki, kávé és gusztusosan gömbölyű tanninok, mint a Barbaresco DOCG Rabaja 2021-ben.
Ahogy haladunk az egyébként lehengerlő és példás alapossággal összerakott kóstolósorban, jönnek egyre komplexebb zamatok, megjelennek a földes jegyek (Barbaresco DOCG Roncaglie 2021), majd az egészen hűvös, ibolyára és rózsára is hajazó árnyalatok vannak jelen együtt az erőszakos tanninokat visszafogó, édes, lekerekedett, selymes kortyérzetekkel (Barbaresco DOCG Serragrilli Riserva 2020).
Amikor átváltunk a Barolo tételekre, Sandro Minella felhívja a hallgatóság figyelmét a régi mondásra, miszerint, ha a Barolo a király, akkor a Barbaresco a királynő. Vagyis a behízelgő, nőiesebb karakterű borok után jönnek a robosztus, maszkulin tételek.
A Barolo valóban szikárabb karaktereket mutat, még az időnként megjelenő, enyhe likőrös jelleg ellenére is. A parédés Barolo DOCG Rocche Di Castiglione 2021-ben többek között a csipkebogyótea és számtalan fűszer jelenlétének örülhetünk. Aztán éles váltással megyünk egy újabb felé, amely mintha egészen más borvidéken készült volna. A Nebbiolo parfümös, mediterrán arcát is megmutatja (Barolo DOCG Garretti 2021), mielőtt olyan nagyágyúval zárulna a kóstoló, amelyben már égett, karamellre emlékeztető aromák is megjelennek, a fekete bogyós gyümölcsök mellett pedig az ízben csokoládé és melasz uralkodik (Barolo DOCG Riserva „Vinum vita est” 2017).
Piemont nagyhírű borvidékein az ültetvények fekvésétől függ minden. A kóstoló legfőbb tanulsága, hogy nem mindegy, az Alpok hegyei vagy a tenger felől fújnak az adott ültetvény uralkodó szelei, ahogy az is óriási szerepet kap az is, reggel vagy délután süt a nap. Megdöbbentő különbségek tapasztalhatók a termőterületek, pincészetek, dűlök között, amelyek felfedezése olyan feladat, amelyre bármelyik borturista szívesen vállalkozna! A Nebbiolo valóban nem csupán Piemont zászlóshajója, hanem olyan fajta, amely valóban képes lehet árnyalni a magyar borfogyasztók Olaszországról alkotott képét.
