Nem tudni, de az biztos, hogy ilyenkor, amikor tele van a piac jóféle padlizsánnal és kápiával, érdemes nekiállni. Még akkor is, ha nem tudjuk, létezik-e „eredeti” receptje.

A zakuszka eredetileg Örményországból vagy Grúziából származik és Moldován keresztül érkezett Erdélybe, ahol többféle is készül belőle. A „sima”, sült padlizsánnal, babbal és paprikával készülő krémeken túl van olyan is, amibe gombák kerülnek – írja a Wikipédia. 

Legfőbb alapanyagát, a padlizsánt állítólag a 19. században Magyarországra települő bolgárkertészek révén ismertük meg. Ők elhozták a padlizsánt piacainkra, de receptet nem adtak mellé, szóval jöhettek a különböző, mindenhonnan ellesett eljárások, amelyek révén nemcsak különböző állagú, de teljesen különböző ízű és jellegű ételek készülnek – derül ki Salamon Csaba cikkéből. 

A talán jobban ismert, erdélyi vinetába az elszenesedett héjától megtisztított padlizsánhoz olaj, apróra vágott hagyma, só és esetleg fűszerek kerülnek, míg a zakuszkába mindezek mellett pirított, pirosra érett kápia paprikát, és a már említett babot is tesznek. 

Erdélyben ahány ház, annyi zakuszkarecept. A lényeg, azonban mindenhol valahogy így néz ki:

Elsőként megsütik a paprikákat és a padlizsánokat. Bő olajon hagymát, fokhagymát dinsztelnek ebbe kerül majd a héjtól megszabadított, már megsült padlizsán és paprika, valamint az egészet rendkívül krémessé és lággyá varázsoló, előzőleg megfőzött bab. Ezt követi a passzírozott paradicsom és a fűszerek. 

Összefőzve, krémesítve nyeri el a végleges formáját, forrón, steril üvegekbe töltve és azokban lassan kihűtve hóapokig eláll. Húsok mellé is ajánlják, de annyira gazdag íze van, hogy jó minőségű kenyérrel önmagában a legjobb!