A Nomád Hotel az ő boraikkal dolgozik, a vendégek ugyanis szó szerint szomjaznak az új nevekre és az új borokra. Miután este megkóstoltuk a tételeiket, másnap ellátogattunk a Rege Birtokra, Egerbe.

A mindössze négy éve létező birtok nem afféle családi borászat. A két tulajdonos a pénz világából érkezett. Vásároltak egy kicsi birtokot, pénzügyi befektetésnek szánták, és kerestek hozzá egy gazdát. Horváth Ádám a környéken dolgozott, s úgy tűnt, megvan a tapasztalata és tudása ahhoz, hogy egy birtokot a nyakába vegyen. Az elkötelezettségét mi sem mutatja jobban, mint hogy szőlőleveleket tetováltatott magára: olaszrizling, kékfrankos, kadarka. Azt mondja, „ezekben van a jövőnk”. Meg azt is, hogy itt hagyják dolgozni. Az egyik tulajdonos igazi csendestárs, aki szívesen jön és szívesen kóstol. A másik helyben éli ki a banképületek világában elképzelhetetlen szenvedélyeit: felül a traktorra és elvégzi a földmunkákat, kerti bútorokat gyárt, szerel és hegeszt, részt vesz a gazdaság napi feladataiban.

Fajták

A termőterület minimális, öt hektárról szüretelnek szőlőt, de ebből csak fél hektár a Rege saját tulajdona. Innen eddig a megörökölt ottonel muskotályt szedték, amely belekerült az „Egri Csillag”-ba, a borvidék egyik népszerű cuvée-jébe. A másik az egri bikavér. Noha utóbbi a legkeresettebb, de ez az a borfajta, amely legtöbbször kerül a viták kereszttüzébe, főként a túl megengedő szabályozás miatt. Ha valaki megkóstol három-négy fajta chiantit, azok hasonlóak lesznek. De ha Egerben valaki megkóstol három-négy helyen ugyanennyi bikavért, különböző borokat fog ízlelni. Ez azért lehetséges, mert a bikavért 13-féle kékszőlőből lehet házasítani. Horváth Ádám borászként úgy gondolta, hogy ebben a fajtában nincs kihívás, tekintettel arra, hogy a bikavér mostohagyerek. Ha pontosabban megadnák az arányokat, jóval több kékfrankost írnának elő a cuvée-ben, egységesíteni lehetne az egri bikavért.

A Rege ezért másfajta borokban gondolkodik, ezért is kap a saját terület új telepítést: olaszrizling és juhfark kerül az ottonel muskotály helyére. A juhfark az 1900-as évek elején az egri borvidék egyik elterjedt fajtája volt, szereti ezeket a dűlőket. Az olaszrizling vesszőket a környékről szedik, az ostorosi Tag-dűlőből.

Koncepció

A Rege zászlóshajója a tetoválásoknál már szóba került: olaszrizling, kékfrankos és kadarka.A borászatok – főleg a nagyobbak –, ha vásárolnak, általában szőlőfajtákat kérnek és ezekhez beszállítási időpontokat adnak meg. Itt a vásárolt szőlővel ugyanúgy foglalkoznak, mint a sajáttal. A szőlőtermelőkkel napi kapcsolatban állnak, a megbeszélések januárban kezdődnek arról, milyen szőlőre lenne szükség, hogyan legyen művelve, milyen tőketerheléssel. A diskurzus tárgya továbbá a metszés, a zöldmunkák, a hajtásválogatás, a fürtválogatás, a szüreti időpontok megbeszélése. „A saját és a felvásárolt szőlőből kortárs borokat készítünk. Játszunk a fahordókkal és a reduktív technológiával. A ­sauvignon blanc reduktívan készül, nem gondoljuk túl, kellemes, iható bort készítünk. Az olaszrizling más. Először reduktív erjesztés történik, majd a bor egy része hordókba kerül, a maradék tartályokban marad. A reduktív rész megőrzi a virágos jegyeket. A másik fele a hordótól is kap egy kis testet, érezhető krémességet. Palackozás előtt pedig háziasítjuk a kettőt. A vörösboroknál hasonló a munkafolyamat” – mondja Horváth Ádám.

Mediterrán tételek

„A sangiovese egy olasz szőlőfajta, a chiantiban 85 százalékban az ebből a szőlőből készült bort házasítják. Nálunk 2009-ben volt az első termő éve. Az elmúlt 14 évben folyamatosan figyeltem, ahogy egyre javulnak az eredményei. Itt is megfigyelhető a klímaváltozás, egy toszkán fajta simán be tud érni. Az első években még csak rozét lehetett belőle készíteni, az utóbbi négy-öt évben már teljesen beérett a szőlő. Most már hívhatjuk úgy, hogy sangiovese. Tarnóczy Zoli barátom szokta mondogatni, hogy ennek a bornak málnás selyemcukorka illata van. 

A másik mediterrán fajtánk a ­viognier. Ez egy francia szőlő, a Szt. Andreának és Gál Tibornak is van belőle. Nagyon szép, virágos illatú, gyorsan gyűjti a cukrot, de hasonlóan gyorsan veszíti a savat, ezért figyelni kell a szüretelésére. Két éve pezsgőt is készítünk. Az első pezsgőnk már palackban van, a második még hordóban és tartályban. Most még csak chardonnay-­pezsgőt tudok kínálni a vendégeknek, idén már pinot noir rozé pezsgőnk is lesz.”

A titok

A titok talán az újdonságukban rejlik. Igyekeztek átgondoltan összerakni a borokat, és minden részfeladatot olyan kolléga visz, aki érti a dolgát. A grafikus munkája ugyanolyan fontos, mint a borászé. Emellett nem csak borokban gondolkodnak. Van egy rendezvénytermük, saját konyhával, így esküvői helyszínként is működnek. A honlapra női kezek írták a szöveget, hiszen a menyasszonyokat kell megfogni. Ádám a borleírásokat vállalta, azok nem annyira érzelmesek. Emellett vacsoraesteket szerveznek, ahol Prokai Rita séf készíti az ételeket. Volt már bajor és olasz estjük, de a novemberi libanapokat sem hagyják ki. Programjaikat mindig szerdai napokra szervezik, ilyenkor negyven-ötven vendéget várnak, ám mindig sokkal többen jönnek el, mert a nyugalomra és beszélgetésre úgy tűnik, mindig van igény, ahogy a jó borra is. Horváth Ádám szerint borozni is meg kell tanulni, sőt, meggyőződése szerint a fiatalokat is a minőségi borfogyasztásra kell edukálni: „Jó bort kell inni és mértékkel. A testünk egy templom, tiszteljük meg azzal, hogy jót adunk neki.”