A föld színéről mostanra eltörölt Körszállónak nemcsak a formája, de a gasztronómiája is egyedülálló volt.

Az 1967. december 30-án, a fogaskerekű végállomásával szemben átadott hotel, az alakja után a köznyelvben csak Körszállónak nevezett épület valódi szocialista presztízsberuházás volt. A kétszeres Ybl Miklós-díjas Szrogh György építész által a Városmajorba megálmodott épület kívül-belül nagyon modernnek számított akkoriban. Az 560 vendég befogadására alkalmas szállodában a 400 fős személyzet mellett többek között fotocellás ajtók, a fürdőszobákban kád és a szobákban szőnyegpadló gondoskodott a kényelemről. A Körszálló felső négy emeletén lakosztályszerűen öszszenyitható helyiségeket alakítottak ki.

Az üzemeltető Hungária Szálloda és Étterem Vállalat a gasztronómia terén is kitett magáért: „A szálló éttermében 240, borozójában 100, eszpresszójában 150, mulatójában pedig 90 vendég helyezhető el. A legfelső, 19. szinten gyönyörű panorámát nyújtó, ötvenszemélyes presszóbár működik majd” – sorolta az attrakciókat a Népszabadság cikke három héttel a nyitás előtt. A tetőtéri büfét leszámítva minden a henger alatti többszintes lepényben kapott helyet.

Hofi is ide járt

Fotó: Fortepan

Nemcsak számszakilag volt grandiózus a „vállalkozás”. A galérián működő eszpresszóban saját készítésű süteményeket szolgáltak fel, a légkondicionált bárban neves művészek – Hofi Géza mellett többek között Mátrai Zsuzsa, a Táncdalfesztiválok állandó fellépője – adtak műsort, és a szintén kétszeres Ybl-díjas Németh István belsőépítész felelt azért, hogy a borozóban Buda közepén is úgy érezze magát az ember, mintha egy borospincében ülne.

A prímet természetesen az étterem vitte. Első osztályú besorolást kapott, a konyhafőnöki teendők ellátására pedig az utóbb öt szakácsolimpiát és három szakács-Oscar-díjat nyert Lukács István séfet rendelték haza Hollandiából. 

Az étlapot a nemzetközi igényekre, vagyis a külföldi szállóvendégekre szabták. Ez a gyakorlatban magyaros konyhát jelentett olyan obligát ételekkel, mint a gulyásleves, a bélszín Budapest módra vagy a Gundel-palacsinta. Mind emellett számos tematikus estet, napot, hetet tartottak. Például a grúz héten „a grúz módra terített asztalokra népviseletbe öltözött pincérek szolgálták fel az étel- és italkülönlegességeket”. 1972-ben a vendégek tíz napon át élvezhették a „Német Demokratikus Köztársaság hagyományos vendéglátásának előnyeit”.

Olykor az országhatáron belülről is szemezgettek: 1982-ben borsodi gasztronómiai napokat tartottak, ennek keretében a miskolci Juno Szálloda szakácsai mutatkozhattak be. A Körszálló hidegkonyhás készítményeit időszakosan még az élelmiszerboltokban is meg lehetett vásárolni.

Büféasztal és Coca-Cola

Talán a luxus és a korát megelőző szolgáltatások sora az oka, de számos legenda kering a szálloda vendéglátóegységeivel kapcsolatban. Sok helyen leírták, hogy Budapesten (sőt, talán egész Magyarországon) itt vezettek be először büféasztalos rendszert. A dokumentumok alapján erre legkorábban 1973- ban kerül sort. Ekkor viszont a budapesti Gellért Hotelben és a pécsi Nádorban már évek óta működött ez a szolgáltatás.

Fotó: Fortepan/Bauer Sándor

Minden bizonnyal nem igaz az sem, hogy Magyarországon a Körszállóban lehetett először Coca-Colát kapni. Az amerikai üdítőt 1968 tavaszán már hivatalosan bemutatták a Budapesti Nemzetközi Vásáron, márpedig a szálló vezetése az 1967. december 30-i nyitás után aligha kezdett rögtön csempészáruval hazardírozni – pár hónappal később viszont már nem volt szükség erre.

Az viszont kétségtelen, hogy a legfelső szinten működő, a budai hegyekre csodálatos panorámát nyújtó mulatót 1969-ben Coca-Cola Mixerbárnak nevezték el. A Körszálló és csatolt részei fénykorukat a rendszerváltásig élték. A vendéglátóegységek közül legtovább végül a földszinten, a főbejárattól balra létesített bár tartott ki, amely gyakorlatilag a végső bezárásig látogatható volt.

Borítókép: Fortepan/Bauer Sándor