Ami valójában nem is hummusz. A bigilla mindenhol kapható a szigetországban, ahová minden bizonnyal az arabok révén jutott el. Szerencsére semmilyen speciális alapanyag nem kell hozzá, így bármikor elkészíthető itthon is.

A bigilla legalább annyira alapélelmiszere a máltai konyhának, mint a magyarnak a tejföl. Ez a mártogatósnak és ételek sűrítőjének is használt babpaszta univerzális alapanyag, amely tényleg minden máltai összejövetelen megtalálható és azonnal találkozik vele minden Máltára érkező turista.

Az étel ott van a vendéglátóhelyek étlapjain előételként, kapható piacon, a boltokban kimérve a hűtőpultból, de még előre csomagolt változatban is. Feltűnő, mennyire hasonlít a főleg Egyiptomból ismert ful medamesre, ami nyilván nem véletlen, feltehetően ugyanaz a két étel eredete. A ful medames minden bizonnyal arab közvetítéssel jutott Máltára, ahol az évszázadok alatt kialakult a saját változat. Ez pedig leginkább abban különbözik az arab babpürétől, hogy elsőre jóval neutrálisabbra készítik. Az arab változatba kerülhet többek között paradicsom és zöldhagyma is, ezzel szemben a máltaiban csak bab, fűszerek, citrom és olívaolaj van.

A bigilla hidegen és langyosan is tálalható. Egyszerűen, kenyérre kenve is jól működik, de az apró, máltai kekszekkel (galletti) tunkolva is remek, olykor pedig tésztaszószokhoz keverik, afféle sűrítőanyagként.

Készülhet fehér- és tarkababból is, az igazán máltai verzióhoz pedig ful ta' Ġirba kell, amely egy apró szemű, sötét héjú fajta – ez ad enyhén földes aromát a bigillának. A főtt, pürésített babhoz csupán olívaolaj, fokhagyma, chili és petrezselyemzöld kerül – a végső fűszerességet pedig mindenki beállíthatja magának.

A bigilla alapreceptje itt található.