Egy brit nő tökélyre fejlesztette tudományát: ma már oktatja, hogyan készíthető teljes értékű étel úgy, hogy az alapanyagokat nem feltétlenül boltokban szerezzük be.

Inspiráló történet Angliából: a negyvenéves Iona Fraser még nélkülöző diákként, kényszerből kezdett gyűjtögetni, de ma már, háromgyermekes édesanyaként másokat tanít a praktikus fogásokra.

Az asszony gyerekként, Brightonban ismerkedett meg az erdők-mezők ehető kincseinek gyűjtögetésével, amikor szüleivel a környékbeli vidéket járták. Iona apjának ugyanis étterme volt, és vadhúsokra specializálódott.

„Emlékszem, hétvégente Ditchland Beaconbe vitt minket, és megmutatta, hogyan kell úgy leszedni a csalánt, hogy ne csípjen össze bennünket. Esténként pedig órákig tisztítottuk a kökényt, amiből aztán gin készült” – idézi fel emlékeit Iona Fraser.

A gyűjtögetésről korábbi cikkünkben is olvashat, ITT >> 

Az asszony aztán korán elkerült otthonról, és 16 évesen már önállóan kellett gazdálkodnia abból a kevés pénzből, ami a szociális juttatásokból összejött. A számlák kifizetése után mindössze heti 7 fontja (nagyjából 3400 forintja) maradt.

„Hozzászoktam a nélkülözéshez” – magyarázza. „Aztán idővel rájöttem, hogy az olcsó, unalmas, bolti dolgokat a természetben szedett termésekkel is jól helyettesíthetem, vagy legalábbis sokkal izgalmasabbá tehetem. Ha vásároltam némi babot vagy borsót, a mezőn gyűjtöttem hozzá sóskát vagy édesköményt, medvetalpat. Így az elkészített étel sokkal színesebb, érdekesebb, és persze ízletesebb lett.”

Iona bodzás-mentás lime tortája, „moha” (vadmenta és szárított csalán) borítással:

Később, ugyan felvették a helyi egyetemre, de Fraser abbahagyta a tanulmányait, amikor 19 évesen teherbe esett. Friss, egyedülálló szülőként a munkavállalás sem ment könnyen, így a fiatal nő ismét a gyűjtögetés felé fordult.

„Alighogy megszületett a fiam, elkezdtem újra kirándulni – egyszerűen vonzott a természet, az, hogy kikerüljek a négy fal közül. Igaz, hogy volt munkám – telemarketinges voltam – de nehéz volt eltartanom magunkat. Szokásommá vált, hogy nagy, másfél órás sétákat teszek minden egyes nap, és eközben összegyűjtöttem az ehető, természetkínálta finomságokat.

Ezekből aztán fűszeres ketchupot, vagy főzőbort készítettem, amelyekkel aztán például a húsokat pácoltam”

– meséli Iona.

Fraser később Ashdown Forest közelében, egy kis faluba költözött, ahol aztán egyre szenvedélyesebben kutatta a környék csodás gombáit, így gombaszakértő lett. Végül ez vezetett ahhoz, hogy elindítsa saját vállalkozását, és oktatni kezdje a gyűjtögetést, 2012-ben.

Az Ashdown Forage-ben az érdeklődő az alapoktól – hogyan fogjunk a gyűjtögetéshez, hogyan ismerhetjük fel az ehető növényeket – egészen a teljes „gyűjtögetés és lakoma” élményig juthat el Iona segítségével. Fraser hangsúlyozza:

nem gondolja, hogy a gyűjtögetés totális megoldást jelenthet a válság és az emelkedő költségek szorításában, de abban biztos, hogy segítséget jelenthet azoknak, akik feje felett épp összecsapnak a hullámok.

„Rövidtávon kétségkívül nagyon hasznos ez a tudás” – szögezi le. „Ha valakinek pillanatnyilag sok ideje, de kevés pénze van, megtanulhatja, hogyan ismerje fel a vadon ehető finomságait, és elsajátíthatja a szárítás, tartósítás csínját-bínját, ezzel pedig nagymértékben könnyíthet a mindennapok nehézségein.”

„Az ehető finomságok gyűjtögetése megtanulható, nem ördöngösség. Bárki megpróbálhatja, és garantálom, hogy örömteli lesz a foglalatosság” – bátorít mindenkit a szakértő.

Hogyan fogjunk hozzá?

• szerezzünk be szakkönyveket, tanulmányozzuk őket tüzetesen
• a gyűjtögetést a könnyen beazonosítható növényekkel (vadvirágok, gyümölcsök) kezdjük – jó start például a bodzavirág gyűjtés
• csatlakozzunk gyűjtögetéssel foglalkozó közösségekhez, csoportokhoz és kérjük ki megbízható szakértők tanácsát
• járjunk jól utána, milyen élőhelyen érdemes keresni az adott növényt
• ne hagyatkozzunk a növényfelismerő applikációkra, mert azok sokszor tévesen azonosítják a kérdéses egyedet
• álmunkból felrázva is tudjuk felismerni a legmérgezőbb növényeket, életük minden szakaszában
• ismerjük meg az adott növény specifikus tulajdonságait: mennyire gyakori vagy ritka, illetve hogy a gyűjtögetés milyen hatással lesz a növényre (például egy vadfokhagyma levél gyűjtésétől az anyanövénynek semmi baja sem lesz)
• győződjünk meg róla, hogy a kiszemelt környék teljesen biztonságos
• ha lehetséges, tudjuk meg, hogy a területen használtak-e gyomirtót vagy egyéb kemikáliát
• ismerjük a gyűjtögetésre vonatkozó jogszabályokat

 (Iona Fraser tippjei)