Cikkek

Az olasz karácsonyi asztalról nem hiányozhat az érlelt sonka. A pármai és a San Daniele-i prosciutto titka mindössze három hozzávaló: a só, a levegő és az idő. Az egyik Emilia-Romagna lankái között, a másik Friuli Venezia Giulia északkeleti vidékén készül, évszázados hagyományokat követve. Általában 18 hónapig érlelik mindkettőt, de a prémium változat érlelési ideje 36 hónap.

Aki Pármában jár, a Prosciutto di Parmára esküszik, Friuliban pedig a San Daniele-i sonkát tartják a helyi gasztronómia egyik legnagyobb kincsének. Mindkettő oltalom alatt álló eredetmegjelölésű termék, mindkettő kizárólag olasz sertéscombból és tengeri sóból készül, mégis eltérő karaktert képviselnek. A különbség az ízben és az állagban rejlik.

A pármai sonka lágyabb, édeskésebb, finoman diós aromájú, zsírja szinte elolvad a szájban. A San Daniele karakteresebb, érettebb ízű, állaga selymesebb.


Pármai sonka


A Pó-síkság déli részén, az Appenninek lábánál fekvő Parma neve világszerte összeforrt az érlelt sonkával. A környék sózott sertéscombjait már Cato is említi a Kr. e. 2. században. A terület légmozgásai, a hőmérséklet és a páratartalom együttesen teremtenek kedvező feltételeket a sonkák lassú érleléséhez.




A Prosciutto di Parma OEM-minősítésű termék, vagyis előállítását szigorú eredetvédelmi szabályok határozzák meg. A hús meghatározott olasz területről származhat, számít a comb súlya, a zsírréteg vastagsága. A sonkakészítés két alapanyaga a sertéscomb és a só.

A sózás több szakaszban történik. A combot először sóval kezelik, majd pihentetik, és újabb sózási fázis következik. Ezután lemossák, megszárítják, és megkezdődik a hosszú érlelési folyamat. Fontos lépés a sugnatura, amikor a sonka húsos felületét sertészsírból és rizslisztből készített masszával kenik be, ez megakadályozza, hogy a külső réteg túlságosan kiszáradjon, miközben a belső részekben folytatódik az érlelés. A sonkák legalább tizennégy hónapot töltenek az érlelőhelyiségekben, egy pármai sonka általában 18–24 hónapos.

Made in Italy

Az olasz felvágott- és húskészítmények a Made in Italy egyik legelismertebb képviselői. Az ágazat versenyképességében alapvető szerepet tölt be a 43 eredetvédelem alatt álló (DOP,IGP) húsipari termék, melyek száma ebben a kategóriában a legmagasabb egész Európában, és amelyek garantálják az olasz specialitások eredetét, hitelességét és minőségét. 

A sonka ellenőrzésének egyik hagyományos eszköze a spillatura. A szakember egy vékony, hagyományosan lócsontból készült tűt szúr a sonka meghatározott pontjaiba, majd megszagolja. A tű magába veszi a hús illatanyagait, amelyekből a tapasztalt ellenőr következtetni tud a sonka állapotára. A megfelelően ellenőrzött, minősített sonka végül megkapja a jellegzetes, ötágú koronát ábrázoló pármai márkajelzést.


San Daniele sonka


Friuli tartomány híres sonkájának különlegessége, hogy csak egyetlen városban, az Udine közelében található San Daniele del Friuliban készülhet. A hely kiválasztása nem véletlen. A Tagliamento folyó völgye, a környező dombok és az Adria, illetve az Alpok felől érkező légáramlatok sajátos mikroklímát alakítanak ki. A San Daniele-i sonka egyik legfeltűnőbb ismertetőjegye, hogy a comb természetes formáját megőrzik, a lábszárvéget és a körmöt sem távolítják el. A sonka jellegzetes alakja a gondos formázásnak és préselésnek köszönhető. Ez utóbbi nem csupán látványos mozzanat, hanem a helyi technológia fontos része. A feldolgozás itt is a megfelelő alapanyag kiválasztásával kezdődik. A sonkához kizárólag olasz területekről származó sertések combját használhatják. A sózás tengeri sóval történik, és érdekes szabály kapcsolódik hozzá: a sózás időtartamát a comb súlyához igazítják, kilogrammonként egy napot számolva.




Egy tizenkét kilogrammos comb tehát tizenkét napot tölt a sózásban. Ezután következik a préselés, amely a helyi sonkakészítés egyik sajátossága. A combokat egymásra helyezve, megfelelő nyomással formázzák. A művelet elősegíti a só egyenletesebb eloszlását, és kialakítja a sonka jellegzetes, kissé gitárra emlékeztető formáját. A préselést pihentetés, mosás és szárítás követi. A sonkák húsos felületét itt is sugnával, sertészsír és rizsliszt keverékével kezelik, amely segít megőrizni a nedvességtartalmat a hosszú érlelés során. A sonkák legalább négyszáz napig érlelődnek.

Az érlelés során a mesterek folyamatosan ellenőrzik a sonkák állapotát. A minőségvizsgálat itt is a spillatura módszerrel történik: a szakember vékony csonttűvel megszúrja a sonkát, majd az illat alapján ellenőrzi az érleltséget. A San Daniel-i sonkákat átlagosan 16–24 hónapig érlelik, de van 36 hónapos sonka is. A megfelelő termék végül megkapja a jellegzetes, lábszárat ábrázoló márkajelzést.


Legújabb magazin számunk!

Megnézem Szeretnék előfizetni a magazinra

Kapcsolódó cikkek