Egy felkérésnek köszönhetően a séf a Nemzetközi Űrállomás (ISS) űrhajósainak készített különleges paellát.

Úgy tűnik, hogy José Andrés nem bír megnyugodni, és gyakorlatilag naponta vág bele valami új projektbe. Weboldala szerint Andrés séf, humanitárius és a World Central Kitchen megalapítója, de ezek a titulusok valójában inkább csak a felszínt kapargatják.

A séfnek az elmúlt egy év során is rengeteg tennivalója akadt: elutazott Ukrajnába, ahol a szervezete jelenleg is a rászorulóknak segít, felavatta a portréját a Smithsonian Múzeumban, bejelentette, hogy saját médiavállalatot alapít, ajándékkártyákkal ösztönözte az embereket a koronavírus elleni oltás beadatására, és mindeközben még arra is szakított némi időt, hogy megnyissa az új bárját, a Pigtailt, Chicagóban.

Ezek után nem is meglepő, hogy a spanyol származású Andrés most a világűrbe ment – na, azért nem személyesen, de az általa megálmodott ételek valóban Föld körüli pályára kerültek.

A világ első, teljesen privát legénységű ISS-misszióját szervező Axiom Space ugyanis felkérte a séfet és a ThinkFoodGroup csapatát, hogy az űrhajósok számára készítsenek olyan vérbeli spanyol ételeket, amelyeket az asztronauták az áprilisi kilövés után közösen elfogyaszthatnak az Űrállomás fedélzetén.

„Még azelőtt, hogy arról álmodtam volna, hogy a világűrben eszik a főztömet, már álmodoztam arról, hogy víz alatti kolóniáknak készítek ételeket, olyanoknak, akikről Verne regényeiben olvashattunk” – mesélte a séf a FoodAndWine-nak. „Szóval azt hiszem, számomra ez a kihívás: jól lakatni az embereket, különösen, ha azok az ismert világunk peremén léteznek.”

Annak ellenére, hogy ez idáig alig néhány száz ember járt csak a világűrben, az űrutazás már elég régóta létező dolog, ami azt is jelenti, hogy az űrhajósok élelmezését mára számos innováció is segíti. Így amikor Andrés és Charisse Grey, a ThinkFoodGroup kutatási és fejlesztési igazgatója – egyben a projekt vezetője – hozzálátott a munkához, több kihívással is szembe kellett néznie.

„Rájöttünk, hogy az évek során a NASA ezt nagyon jól csinálta” – magyarázza Andrés. „Már kifejlesztettek, adaptáltak egy rakás fogást. Így a valódi kérdés az volt, hogy vajon mi mit tehetünk ehhez, mi az a plusz, az az újdonság, amivel mi egy kicsit tovább mehetünk annál, ami a jelenlegi sztenderd?”

Andrés és Grey az űrkaja megalkotásakor végül ahhoz tért vissza, amit a Földön is a legjobban tud: a kiváló, spanyol konyha és az ütős ízek kombinációjával végtére is nehéz mellélőni.

A világűrbe szánt ételeknek természetesen meg kellett felelniük a NASA követelményeinek, és kellő mennyiségben kellett tartalmaznia bizonyos tápanyagokat, de ezeken túl az volt a cél, hogy a végeredmény végre igazán finom is legyen.

Andrés űrbéli „családi vacsorája” – ahogyan az ételeket a ThinkFoodGroup hívja – végül a séf egyik kedvencét, csirkés-gombás paellát, és egy lecsós-zöldséges sertéshúsos fogást (Secreto de Cerdo con Pisto) tartalmazott, amelyek mellé még jóféle spanyol sonkát, kolbászt és mandulát is kínáltak.

„A legfontosabb dolog számomra az volt, hogy az űrhajósok számára megmaradjon az érzékelés élménye az étkezés során” – fejtegette a séf, utalva arra, hogy a NASA ételei többnyire fagyasztva szárítottak.

„Ezzel jól fel is adtam a leckét magunknak: csináljunk olyan űrpaellát, amit úgy készítünk el, mint egy normális paellát, és legyen az íze is ugyanolyan. Semmi dehidratálás.”

A paella fogyasztásának sarkalatos pontja a közösségi élmény is – Andrés ezt sem szerette volna sutba dobni. Igaz, hogy az űrhajósok nem hajolhattak egy óriási, közös serpenyő fölé, de végül egy csapatként élvezhették a fogást.

„Ezt az ételt az AX-1 legénysége egyszerre fogja elfogyasztani” – szögezte le korábban a séf.

És ha már a közösségi élményről van szó, Andrés azt gondolja, hogy ez a projekt olyan dolgokra is rávilágított, amelyeket itt, a Földön is alkalmazhatunk a jövőben.

Lehet, hogy az ISS fedélzetére szánt paella-zacskók elsőre éterinek hangzanak, azonban tény, hogy egy földi katasztrófahelyzetben is kiválóan megállnák a helyüket.