Egy szerep kedvéért tíz kilót hízott Szabó Kimmel Tamás, és csak két évvel később sikerült leadnia. A pufókságot nem bánta meg, ezzel ugyanis sikerült kilépnie az ügyeletes sármőr szerepköréből, amire már régóta vágyott.

A beszélgetésünk előtti napon lett negyvenéves. Hogy viszonyul ehhez a számhoz?

A harmincéves születésnapomon összezuhantam, és bevallom, féltem a negyventől, ám előző este megszállt valami végtelen nyugalom, aminek hatására most már azt gondolom, hogy ez az életkor végtelenül szexi, illetve idáig eljutni is nagy dolog. Ha csak a személyiségfejlődés oldalát nézem, örülök, hogy már nemet tudok mondani olyan kapcsolódásokra, amelyek egyáltalán nem komfortosak számomra.

Hol ünnepelt?

A Leo Bisztróban a barátaimmal, de ez nem jöhetett volna létre, ha Pintér Béla nem enged el a próbáról a születésnapomra való tekintettel, ami ritka ajándék tőle, miként a gratuláció is, úgyhogy duplán jólesett a gesztus.

Mindene adott ahhoz, hogy szerepeljen a bulvárban, mégsem olvasni ott önről. Mi ennek az oka?

Az, hogy mélységesen megvetem a bulvárt, amióta tizenegy éve ellopták az egyik esküvői fotómat és a megkérdezésem nélkül közölték. A megvetésemnek ráadásul hangot is adok. Azt gondolom, ha az ember odaadja mindenét csip-csup lapoknak, akkor hol marad a titok? Bizonyos pályákon márpedig szükség vana titokra. Az enyémen mindenképp.

A gyerekkor ízeiről mi ugrik be önnek elsőként?

A nagymamám mákos nudlija, amit nyilván kézzel készített, a kézzel nyújtott rétestésztája, a saját kezűleg készített levestésztája, de a repertoárja csúcsának mégis a csörögefánkot tartom.

Az édesanyja is remekelt a konyhában?

Szegény anyám három fiúgyermeket nevelt, és a 90-es években, amikor a reformkonyha felütötte fejét a háztartásokban, ő úgy döntött, ebbe be akar szállni. Nem tudtuk, mit jelent a szó maga, de sejtettük, hogy valami nagyon más jön, mint ami eddig volt. Az egyik karácsony alkalmával emlékszem nekibuzdult, hogy új menüsort kreáljon, aminek hatására megjelent a banánnal töltött pulykamell, illetve a konzerv ananászkarika az ünnepi asztalon, rántva. Ez körübelül olyan frissnek hatott akkoriban, mint a susogós jogging: egyszóval borzalmas volt.

Volt ellenvetés?

Dehogy volt! Jól nevelt fiúk voltunk, tíz évig nyeltük ezeket a falatokat, mígnem jeleztük, hogy ezt talán nem kellene.

Miért, mire vágyott a három fiú?

Rendes süt húsokra, rizsre, majonézes krumplisalátára. Ilyen értelemben apám főztjével jobban jártunk, pájslija, gánicája, ami a dödölle mifelénk, vagy a pörköltjei hét nyelven beszéltek. Persze őt is meglegyintette a reform szele, de csak a maga módján. Volt egy döglesztett saláta nevű kreációja, értsd: salátaleveleket sütött ki zsírban, fokhagymával, ami traumatizálta mindazokat, akiket ezzel valaha megkínált.

A fakanalat mikor vette át tőle?

Már menet közben próbálkoztunk a testvéreimmel ezzel-azzal, kezdetben zacskós levesekkel, jómagam a kollégiumban pedig a rizses ételek univerzumát tágítgattam. Aztán lett egy barátnőm, akinek az édesanyja a külföldön töltött hosszú évek hozadékaként remekül főzött. Tőle tudom például, hogy az egyszerűség gyönyörködtet. Neki köszönhetem, hogy tudok salátákat készíteni, és nála tanultam meg azt, hogy nem kell a salátára a majonézes öntet, gyakran elég a citrom, az olívaolaj, egy kis só, bors. 

Ha el akar kápráztatni valakit, ma mit főz?

Salátát, tésztát, továbbá kéksajttal, dióval, rákkal variálok. Ha a gyerekeimnek akarok kedvezni, piros ételeket készítek, a kedvenc nyilván a paradicsomos tészta. A lányom a tengeri herkenytűkért rajong, a fiam húst enne hússal, esetleg tarhonyával.

Milyen desszerteket kedvel?

Szeretem a mákos gubát, de nagyon örülnék, ha valaki a kaposvári cukrászdákban a kilencvenes években árult kakaós habost újra elkészítené, vagy legalább a receptjét megosztaná velem.

Mi ez pontosan?

Kakaós piskóta, kétszer akkora tojáshabbal a tetején, mint maga a tészta, a korízlésnek megfelelően csokidara szórattal. A szülinapomon mindig ilyet kaptam, de rég eltűnt az életemből. Egy időben gyanakodni kezdtem, hogy talán csak a képzeletem szüleménye volt, de nemrég találkoztam valakivel, aki tudta, miről beszélek. 

Hova ül be, ha magát kényezteti?

Ide, ahol most beszélgetünk, a Tatiba, ami egy farm to table étterem, gyakran járok az OnoPoké Ballba, ahol egy kollagénbomba csirkelevest szoktam enni, vagy a Mák Bisztróba Mizsei Janihoz. Tizenéve kóstoltam először a tonhalsteakjét, ami az agyamba égett, nemrég pedig végigkóstoltamegy nyolcfogásos menüsorát, ahol egy sajtos rolóval indított és már azzal levett a lábamról. A vacsora közben belestem a fotocellás ajtón, és olyan koncentrált, fókuszált munkát láttam, ami sokat elárul a hozzáállásról. Szeretem nézni a konyhán zajló munkát, nem véletlenül kattantam rá a Mackó című sorozatra.

Ajánlja?

Igen, mert megismerhető belőle, hogyan épül fel egy konyha, mi a különbség szakács és séf között, micsoda logisztika és stressz az éttermi munka. Az első évad kikészített, annyira zaklatott volt a játék, a vágás, de nyilván amiatt, hogy éreztesse, milyen lehet egy ilyen helyen dolgozni.

Legújabb filmje a Lefkovicsék gyászolnak, amiben a szerep kedvéért fel kellett szednie tíz kilót. Nehéz volt?

88 kilóról indultam, a film előtt futottam, edzettem, majd, amikor megkaptam a szerepet, közölték, hogy egy-másfél hónapom van a hébertanulás mellett meghízni, mert az ortodox zsidó férfiak nem a szálkás izomzatukról ismertek, hiszen a napjuk nagy részét imádkozással töltik. Plusz jelezték, hogy a főhősnek jót tenne egy úszógumi az apai konfliktus hordozásának szimbólumaként.

Kapott segítséget a hízáshoz?

Nem. Míg tőlünk kicsivel nyugatabbra orvosi-diabetikus stáb állna ilyenkor rendelkezésre, alacsony költségvetésű film okán azonban erről itt szó sem lehetett. Nehezen rakódtak a kilók, mert olyan testre törekedtem korábban, amilyen Brad Pittnek van a Blöffben, de ezt el kellett engednem fejben, és ezután jöhetett reggelire a négytojásos rántotta szalonnával, három-négy szelet fehér kenyérrel, este hat után pedig a fagyi, csipsz, csoki, kolbász és a gyorséttermi koszt.

Mit figyelt meg magán?

Egyrészt hedonistaként azt, hogy élvezem, de amikor vége lett a forgatásnak, valahogy benne ragadtam ebben. Amikor viszont visszatornáztam ebből valamennyit, jött a pótforgatás... Összességében két év alatt szabadultam meg a pluszkilóktól.

Megbánta?

Nem, mert a szerep megformálásával kikerültem a szépfiúszerepből.

Nekem pedig tetszett, mint szívtipró tűzoltó a Nagykarácsony című filmben.

Azt a gyerekeim is imádják, és bevallom, én is szeretem a filmet, lassan itt a szezon, úgyhogy biztos újra kell velük néznem.

Ilyen tájt kezdik az emberek tervezgetni a karácsonyi menüt. Milyen fogásokból áll majd önöknél?

Apu halászlevese a biztos pont, én viszont kókuszos bundában sült rákot készítek, ám csak mértékkel fogyasztok belőle, mert a két ünnep között végig játszom, és nem akarok punnyadt energiákat közvetíteni.

Hol láthatja a közönség mostanában?

Nemrég mutattuk be az Átriumban Pintér Béla Idegen test című darabját, amely azt boncolgatja, ki minek érzi magát abban a testben, amibe született. Emellett a Centrál Színházban november végén mutatjuk be az Oleannát, de készülünk a Képzelt riporttal körbeutazni az országot, és hamarosan egy önálló esttel is jelentkezem.