Zsibbasztóan csípős és benne van a fél éléskamra. A Szecsuán tartományban, a hot pot streetfood változataként indult étel számtalan változatban létezik. Mi egy igazi, Közép-európai variánst kóstoltunk.
Az eredettörténet szerint malatangnak már az elnevezése is arra utal, hogy zsibbasztóan csípős fogásról van szó. Az ilyen kiadós, levesszerű kajákat először állítólag a Jangce folyó mentén dolgozó kikötői munkások ettek, nekik nagyon jól jött a fűszeres, forró lé, amely felmelegíti a testet és erőt ad az egész napi munkához.
A napjainkban világszerte és Budapesten is roppant népszerű hot pot éttermekben egy-egy asztaltársaság közösen, a középen forró alaplében együtt, falatonként főzi készre a halakat, húsokat, zöldségeket. Hot potozni nagyszerű közösségi gasztroélmény, ám a kikötői melósoknak nem sok idejük volt ilyesmire. Szóval könnyen indokolható a malatang létrejötte, amely a hot pot gyorsított változata. Nem kell főzőcskézni, csak kikanalazni a hatalmas tálból a levest.
A Kálvin tér közelében, a Lónyay és a Török Pál utca sarkán megbúvó Taipei Wok kínai étteremben is lavór méretű tálban érkezik a malatang, és ha nem csípőset kérünk belőle, akkor csak kicsit az.
Az étterem egyébként első ránézésre nagyon hasonít a belvárosban egymást érő, nem különösebben izgalmas kínai büfékhez, de ha jobban megnézzük a kínálatot, egyből látszik, itt nem (csak) az elközépeurópaisított „kínai kaják” kaphatók. A piciny pulttól lépcső vezet a pincébe, a vendégtér odalent található. Az A4-es papírokra kinyomtatott, kínai étlap a falra van ragasztva, tollal pedig gondos kezek odaírták azért magyarul is a fogások elnevezését.
A hangulat semmivel sem összehasonlítható, ottjártunkkor több a külföldi vendég, mint a magyar, és az is jól látszik, hogy a környékbeli egyetemek hallgatósága is felfigyelt a Taipei Wokra.
A malatangot külön kell kérjük a pultnál, nagyjából 10-15 percet kell rá várnunk, és jobban tesszük, ha igazán éhesen érkezünk. A forró, szecsuáni borstól és chilitől több mint pikáns lében annyi minden úszkál, hogy minden pillanatban új hozzávalóra bukkanunk. Nem nehéz elképzelni, ahogy a séf a kőbányai Dunapanda szupermarketben teljes polcokat söpört be lazán, alkarral a bevásárlókocsiba – majd minden belekerült a levesbe. Halakkal és különféle, fűszeres húsokkal töltött tészták, gombócok, karfiol, kínai kel, virsli (!), burgonyaszeletek, csirkeszárny, kukorica, csülök, rizstészta, többféle tofu, stb.
A malatang, leginkább az ezredforduló után kezdett terjedni Kínában, ma már számtalan változata létezik. Nyilván van belőle vega, húsimádó, olyan, amiben csak tengeri cuccok vannak – sok helyen úgy, ahogy a vendég összeválogatja. A burgonya és a karfiol, no meg leginkább a kissé füstölt minivirsli utal főképp arra, hogy a Taipei Wokban próbálható verzió azért már a magyar igényekhez/alapanyagokhoz igazított. Ez a fogás, akárcsak egy jó vietnámi pho leves, a leghűvösebb téli napokon is átmelegít, eljött hát az ideje kipróbálni!
Taipei Wok
1093 Budapest, Lónyay u. 2.
