Cikkek

Kitzinger Szonja

2024. július 21.

Isztambul , goturkiye , Törökország

A magyar–török kulturális évad Törökország felfedezésére csábít. Isztambullal kezdeni az ország megismerését, jó felütés, de egy 4 napos út kevés a város megismerésére, úgyhogy újból ellátogattunk a helyszínre. Mi a konklúzió? Az, hogy 2x4 nap sem elég, tehát folytatjuk az ismekedést az egykori Konstantinápollyal.


Isztambul nem ereszt, egy látogatás nem látogatás, úgyhogy visszatértem, mert a 16 milliós várost egy hosszú hétvége alatt megismerni szinte lehetetlen. Általános meglátásom, hogy a Budapest méretű városhoz szokott ember idegrendszerének kell 1-2 nap átállás, mire egy ilyen hömpölygő metropoliszt tolerálni képes, az első napok tehát a zsúfoltság megszokásával teltek, és persze egy remek vacsorával a Seraf nevű, Michelin-kalauz által is ajánlott fine dining étteremben.


Seraf Vadi


Aki a street foodon túl is gondolkodik étkezésben, itt az anatóliai konyha egyedi receptjeit kapja meg a lehető legautentikusabb módon elkészítve fehér abrosz mellett, elegáns környezetben, minőségi alapanyagokból. 2016-ban Sinem Özler séf vezetésével a gasztronómia világába lépett Seraf két külön étteremben, a Mahmutbeyben és a Vadi Isztambulban fogadja vendégeit. 



A Seraf séfje, Sinem Özler


Kezdjük az étkezést az içli köftével, egy házi különlegességgel, amely egy krémes joghurtos szószt és egy erősen aromás bárányhússal töltött párolt zsemlét takar. Emellett mindenképp kóstoljuk meg a többi mezzét, például az imam bayildit: finom füstös ízű töltött padlizsánt, karamellizált hagymát és kandírozott pirospaprikát. Figyelem, a főételek javarészt bárányhúsból készülnek, ebben erős az étterem, adjuk meg magunkat, ne kalandozzunk ezúttal más húsok irányába! Fontos megjegyezni, hogy Törökországban az éttermekben esetenként dohányozhatnak a vendégek, itt azonban ez nem megengedett, amit az étterem vezetése be is tart, így ezzel a kellemetlen körülménnyel nem kell számolni.


A Serafban a tálalásra is külünös gondot fordítanak


Teli hassal már jobban megy az olyan kötelező körök letudása, mint a Hagia Sophia, a város emblematikus és a tömeg ellenére is kihagyhatatlan épülete, egyúttal ikonikus bazilikája.



Hagia Sophia


Érdemes Törökországba kendőt vinni a bazilika és más templomlátogatásokra is gondolva, mert ugyan a bejáratnál adnak kölcsönbe, de a túlhasználat miatt a nap végére ezek a darabok higiénikusnak egyáltalán nem nevezhetők.



Kitzinger Szonja, a cikk szerzője


Akit behatóbban érdekel a Haga Sophia története, érdemes a látogatást a DEM Múzeumban kezdenie, amely a bazilika történetére fókuszál. A múzeum célja az építészeti örökség és művészet történetének elbeszélése a legújabb technológia és kreatív nyelvezet segítségével. Ezt a látogatást fogjuk fel úgy, mintha moziba mennénk. Az új generációs megközelítéssel olyan múzeumi élményt kapunk, amelyben a tér és az idő nem marad statikus. 



A Hagia Sophia belseje számos csodát tartogat a figyelmes szemlélőnek


A kisboltkultúra szerelmesei jó helyen járnak Isztambulban, számos apró bolt, csemegeüzlet, édességárus találhtó itt. A design sok esetben régimódi, valahogy úgy maradt és pont ettől szerethető az egész.




Ilyen a Vefa Bozaici, ahol bozát, Isztambul e feledésbe merülő italát mérik. A boza Belső-Ázsiából származó erjesztett, minimális alkoholtartalmú ital, afféle savanykás, pudingszerű főzet, a tetején fahéjjal, pörkölt csicseriborsóval. Orhan Pamuk Nobel-díjas török író egy teljes könyvet szentelt egy bozaárusnak, akinek élettörténetén keresztül Isztambul varázslatos közelmúltja is elénk tárul. Aki teheti keressen egy példányt Pamuk művéből, melyet Furcsaság a fejemben címmel találni meg az antikváriumokban.


A Vefa árusai


Régen rengeteg bozaárus járta Isztambul utcáit, csilingeltek és kiabáltak, hogy „Boza, boza!”, aki megkívánta, leszólt az ablakból, az árus pedig ment és felszolgálta az italt. Isztambul Vefa városrészében, a Szulejmán-mecset mellett bújik meg a leghíresebb bozaműhely, ahol ma is úgy készítik ezt az italt, ahogyan a múlt században tették. 




A Vefában helyben is fogyasztható a boza


Másik kedvenc boltom a Haci Bekir. A „Lokum” Hacı Bekir Effendi mesterműve. Bár ez a puha, rágós, ugyanakkor a zselés szaloncukrot is megidéző édesség a 15. századi hagyományos török ​​konyha idejére nyúlik vissza, a lokum ma ismert összetételét Hacı Bekir Effendi érte el a 19. században keményítő és finomított cukor használatával.



A Haci Bekir üzlet belsejében


A következő napot egy török reggelivel indítottuk. Méhész Zsuzsa barátnőmtől tudom, hogy Isztambulban visszautasítjuk a szállodai reggelit, és keresünk egy helyet, ahol hagyományos török reggelit szolgálnak fel. A török stílusú kahvalti egy program: komótosan megisszuk a fekete-tengeri teánkat vagy zaccos kávénkat, végigesszük az asztalra kis tálkákban végtelenítve érkező falatokat, amelyek között biztosan találunk kiváló olívabogyót, fehér sajtot, simitet, menement – vagyis lecsót, gyümölcsöt, kencéket, mézet, böreket, péksüteményt, töltött, frissen sütött gözlemét, uborkát, paradicsomot, zöldeket, fűszeres kéreggel bevont pasztirmát, azaz marhasonkát, melyet legtöbbször tojással tálalnak. Ugye, hogy nem is hangzik rosszul? Ha ilyen programot tervezünk, a time menedzsmentbe mindenképp tervezzük be ezt a hosszabb, ráérősebb étkezést.



A reggelinket a Divan Brasserie-ben fogyasztottuk, Bebekben


Reggeli után teli hassal hajótúrára mentünk. Isztambul fő látványosságainak egyike a 30 km hosszú Boszporusz tengerszoros, mely Európát választja el Ázsiától. A város a szoros felől nézve, ha lehet, még lenyűgözőbb.




Nemcsak a város építészete csodálatos, de az is elképesztő, hogy hajóutunkat delfinek kíséretében tettük meg. Ezután hab a tortán a Galata Tower, a Topkapı Palace, a Hagia Sophia, a Blue Mosque, a Dolmabahçe palota, a szultán nyári palotája, a Beylerbeyi palota és a Rumeli Hisarı erőd felbukkanása a látómezőn. Aki csak rövid időre megy Isztambulba, ezt a programot ki ne hagyja!




Vízi utazásunk a Galataportnál ért véget, ami egy modern városrésze Isztambulnak. Partja tengerjáró hajók kikötési pontja, de helyet ad egy szabadtéri plázának, illetve számos hangulatos vendéglátóhelynek, továbbá az Istanbul Modern nevű múzeumnak is. Szöges ellentéte a régimódi Isztambulnak, érdemes felkeresni, hogy árnyaljuk egy kicsit az Isztambulról kialakított képünket.




Galataporti csendélet, – házsor óceánjáróval



Karaköy, a kereskedelem és a bankszektor központja, ám 1949 óta a baklava központja is. Baklavát kóstolni, azt mondják, Karaköy-ben, a város leghíresebb baklavázójában, a Karaköy Güllüoğlu-ban kell. Noha nem vagyok a török édességek különösebb rajongója, pár morzsát elfogyasztottam, szigorúan nyolcadolva egy-egy falatot, mert túlsúlyt nem fizettem a légitársaságnál hazafelé...





Ízelítő a cukrászda szortimentjéből


A Güllü család az 1800-as évek óta készít baklavát. A Karaköy Güllüoğlu, amely 1949-ben kezdte meg működését egy kis üzletben ma a világ első baklavagyárát is a magáénak tudhatja, itt naponta 2,5 tonna baklavát állítanak elő. Kinézetre furcsán ellentmondásos a hely. Hordoz magából valamit a Jégbüfé hangulatából, ugyanakkor modern infografikák segítik eligazodni az embert a tengernyi baklava és egyéb süteménykínálatban.




A baklavakészítés folyamatábrája az üzletben



Innen Beyoğluba vezetett az utunk, az : Üç Yıldız-be. Az 1926-ban alapított Üç Yıldız nevű cukrászüzletben mintha megállt volna az idő. A cég az elfeledett török csemegéket tartja életben. A házi lekvárfajtákat, mint a rózsa, eper, cseresznye, kajszibarack, birs és narancs 180 éves, a mester aláírásával ellátott réztartályokban őrzik és kínálják eladásra. Jó hír, hogy az idők szava elért hozzájuk, ennek értelmében megkezdték a hozzáadott cukor nélküli lekvár gyártását is.




Régimódi történet


Kirándulásunk a Pera Palace Hotelben ért véget, ami tulajdonképpen egy történelmi múzeumszálló a törökországi Isztambul Beyoğlu (Pera) kerületében. Az épület 1892-ben épült, az Orient Expressz utasainak fogadására és ma is a 19. század belsőépítészeti és lakberendezési stílusát követi. Érdekessége, hogy a "legrégebbi európai szálloda Törökországban" címet viseli.



Pillantás a Pera Palace belsejébe


Agatha Christie-rajongóknak igazi csemege ez a hely. Az írónő rendszeresen a 411-es szobában szállt meg, amely azóta is olyan, ahogyan ő láthatta. A hotelhez remek kedvcsináló a Netflixen futó Éjfél a Pera Palace Hotelben című minisorozat, amely 1919-be repít vissza és a modern kori Törökország felemelkedését tárgyalja, különös tekintettel azokra a személyekre, akik a várost a ma ismert hellyé formálták. Köztük van a szálló gyakori vendége, a török köztársaság megalapítója és első elnöke, Mustafa Kemal Atatürk. Szobája, a 101-es mára múzeummá alakult. 




Agatha Christie

Legújabb magazin számunk!

Megnézem Szeretnék előfizetni a magazinra

Kapcsolódó cikkek

Recept ajánló