Salamon Csaba receptje
2020. szeptember 14.- Káposzta
- Fűszerek
- Só
Az ember áll a piacon, gyanakodva méregeti a sok savanyú káposztát, s azon gondolkodik, hogy jó lett volna az elmúlt években találni egy megbízható árust, akinek a káposztájáról legalább azt tudja, mennyire kell kiáztatni. Vagy meg kellene tanulni savanyítani. De kinek van ideje fél napig káposztát gyalulni-taposni?
De semmi baj, csinálhatunk mi magunknak is jó savanyú káposztát. A Gabojsza konyhája blogon (gabojszakonyhaja.blogspot.com – örök hála érte) olvastam, hogyan kell erdélyi módon, egészben káposztát savanyítani. Rögtön tudtam, hogy ez a járható út, kipróbáltam – és nagyon bevált.
Erdélyben a káposztát egészben, vízzel felöntve savanyítják, ami azzal a mérhetetlen előnnyel jár, hogy nem kell egyszerre sok káposztát meggyalulni, taposni, prés alatt tartani stb. A káposzta „elindítása” így egy-két óránál többet nem vesz igénybe, és az első hetekben szükséges napi ötperces munka kifejezetten jólesik egy-egy hosszabb munkanap után.
A kész savanyú káposzta a gyalulthoz képest lényegesen enyhébb ízű, egyfajta átmenet a kovászolt nyári káposzta felé. A szokásos receptekhez (persze meggyalulva vagy késsel csíkokra vágva) ugyanúgy felhasználható, de nem kell (nem is szabad) kiáztatni, és ha nem sóztuk el, a felöntőlét is hígítás nélkül hozzáadhatjuk az ételhez. Erdélyben gyakran önállóan, cikkekre vágva, savanyúságként eszik, de természetesen csíkokra is vághatjuk, ha úgy kívánjuk felhasználni.
ESZKÖZÖK:
1 db jól zárható, kellő méretű edény. Optimális az alul csappal ellátott erdélyi káposztáshordó lenne, de a gazdaboltokban kapható szlovák kerámiahordók is megfelelőek. Egy húszliteres edénybe 6-8 fej káposzta fér bele. A hordót valamilyen állványra, például hokedlire célszerű állítani.
1 db slag, ha nem csapos a hordónk.
1 db nehezék. Kézenfekvő egy patakparton szedett nagyobb, lapos kő, a felhasználás előtt megtisztítva és forralással vagy sütőben fertőtlenítve.
Káposzta - Ezt a legnehezebb beszerezni: kisméretű, de tömör, sűrű, kemény, egészséges fejek szükségesek. A vékony leveleket úgy tudjuk ellenőrizni, hogy a legfelső levél szinte csak hártyaszerűen takarja a többit. Még ha találunk is savanyításra való káposztát, savanyításra általában egészben túl nagyok, míg a piacon a kis fejek többnyire nem káposztának való kertekből származnak: vastagok és szívósak a leveleik – nem könnyű tehát a helyzet. Erdélyi ismerősöm évente körbejárja a pesti piacokat, mire megtalálja a megfelelőt… De ha kompromisszumot kell kötnünk, inkább legyen finom levélzetű, mint kicsi, és félbevágva használjuk majd fel. Biopiacokon lehet látni hosszúkás, kúpos alakú káposztát – ez kifejezetten ajánlott.
Fűszerek - Elsősorban csombor, ezenkívül ízlés szerint kapor, száraz bazsalikomág, torma vagy egyéb.
Só - Kezeletlen, durva szeműt használjunk.
ELKÉSZÍTÉSE:
A káposztákat megmossuk, a hibás felső leveleket eltávolítjuk, illetve a hibás részeket, fekete pöttyöket kivágjuk. A torzsa nagy részét kúp alakban kivágjuk. A kivágott kúpot durva (ezért lassan felolvadó) sóval öntjük tele.
A káposztákat fejjel lefelé beletesszük az edénybe, lefedjük, és 2-3 napig úgy hagyjuk. Ezalatt a sótól megpuhulnak. (Ha úgy gondoljuk, hogy puha állapotban be tudjuk majd gyömöszölni őket a többi közé, néhány besózott fejet egy fazékban külön is félretehetünk.)
A megpuhult fejeket a hordóba szorosan egymás mellé nyomjuk (ha csak úgy férnek el, egy-két fejet félbe is vághatunk), enyhén sós (kb. 1,5-2 dkg só/liter) vízzel a káposztákat teljesen ellepve felöntjük, rátesszük a nehezéket és légmentesen lefedjük. (A szlovák kerámiahordó tetején egy árok fut körbe, ahová vizet kell tölteni és úgy ráhelyezni a fedelét – így zár légmentesen.) Két-három napig ismét szabadprogram.
Utána viszont néhány hétig ne tervezzünk hosszabb távollétet, mert a következő műveletet legalább kétnaponta el kell végezni: a lé legnagyobb részét (a hordó űrtartalmának felét kitevő mennyiséget, tehát 20 literes hordó esetén 10 litert) a hordó aljára bedugott slaggal egy edénybe át torát kell fejteni, majd a tetejére visszaönteni. (Ez a művelet, ugye, akkor sikerülhet, ha az edény száját a hordó aljánál alacsonyabbra
helyezzük – ezért kell a hokedli.) A legalább kétnaponkénti ismétlés az első néhány hétben különösen fontos, különben az egész megpimpósodik.
A novemberben eltett káposzta az új évre biztosan megérik – de később is érdemes nekiállni, ha szép, kicsi, tömör káposztafejeket látunk a piacon. Egyrészt nem igényel egyszerre sok munkát: az eltevés szinte egy óra alatt megvan, az egy-két naponkénti átfejtés pedig néhány percig tart, így a legzsúfoltabb munkanap
után is elvégezhető. Az eredményt nem lehet összehasonlítani a gyalultan savanyított káposztával: minden durva savasságtól mentes, szinte inkább csak kovászolt jellegű káposzta.
káposzta , csombor , só , kapor , bazsalikomág
