Saly Noémi receptje
2020. augusztus 5.- 3-4 kg dércsípte csipkebogyó
- 40-50 dkg cukor
Amikor gyerek voltam, az első fagyok után megjelent a házban a hárászkendős hecsedlis néni, aki batyuba kötött kék zsírosbödönből árusította a cukor nélkül egyszer már felfőzött lekváralapot. Kicsit sopánkodtak nagymamával az árak miatt, de végül nemsokára kinyalhattam a nagylábost – ez volt a befőzési szezon utolsó, legünnepibb pillanata. Néni már rég nincs, szedni kell, hacsak nem akarunk kész lekvárt venni a piacon, ahol – teljesen jogosan – méregdrága. Aki elkészíti, tudni fogja, miért.
ESZKÖZÖK:
tálak, éles kiskés, nagylábos, paradicsompasszírozó, finom szűrő vagy nagyon kiöblített, erősebb nejlonharisnya, kis üvegek, celofán
ELKÉSZÍTÉSE:
A bogyókat egyesével kézbe kell venni, mindkét végüket levágni, hosszában félbevágni, a magokat kipiszkálni. Egy nagy tálban annyi vizet töltünk rá, hogy bőven ellepje, és egy éjszakára állni hagyjuk. (Reggel meg is ihatunk belőle egy bögrével, tömény C-vitamin.)
Föltesszük főni. 2-3 ujjnyi víz mindig legyen rajta, és kevergessük, mert odakap.
Ha kicsit hűlt, áthajtjuk a paradicsompasszírozón, majd a finomabb szűrőn vagy a harisnyán is átszűrjük, hogy biztosan megszabaduljunk a szúrós szőröktől.
A kapott péphez hozzáadjuk a cukrot (ha sűrűbbre szeretnénk, mehet bele egy kis befőzőcukor is), még egyet rottyan, és be lehet üvegezni, kész.
CIFRÁZZAM?
Nem cifrázom. Semmivel nem érdemes ízesíteni, magában a legfinomabb.
FELHASZNÁLÁSA:
Vajas pirítósra. De ha úgy alakul, hogy bekanyarodik a konyhánkba valami komolyabb marha, netán vadnyúl vagy vaddisznó, hát efféle sültek mellé talán még az áfonyánál is jobb mártásalapanyag.
