Párizsban jártunkkor kevés trendi süteményt láttunk, annál több hagyományos, igazi francia süteményt. Ettünk francia krémest, ami nem a magyar „franciakrémes”: a vékony, sötétre sütött vajas lapok között epres-mogyorós, pudingszerű tölteléket fedeztünk fel.
Élveztük az eklert, amit minden cukrászdában árulnak, kávésat és csokoládésat is. Több mint százéves a paris-brest nevű, közepén lyukas képviselőfánk „kerék” mogyorókrémmel töltve, ami egy kerékpárverseny emlékére készült. Ettünk financier-t: kis teasütemény, mandulalisztből, barnított vajjal készül, aranytömbre hasonlít a formája. Megkóstoltuk Proust madeleine-jeit, amit mindenhol árulnak.
Úgy tűnik, a francia süteménykultúra őrzi bástyáit, nem feledi a tradíciókat, nem hagyja magát! Egy kifogástalan vacsora után – előétel libamájterrine, majd konfitált borjúcomb következett – narancslikőrös szuflét ettünk desszertként.
A szuflé olyan óriásira nőtt, hogy tizenöt centiméterrel magasodott az edény széle fölé. Egy itthon elfeledett különlegesség, ami könnyű, nagyon egyszerű, mégis mutatós, és percek alatt elkészül.
SZUFLÉ GYÜMÖLCSPÜRÉVEL ELKÉSZÍTÉSE:
Közepes sebességgel felverjük a habot, míg már kissé össze nem áll, hozzáadjuk a cukrot, és addig verjük, míg a tojáshab már megáll, de a csúcsa még lágyan lekonyul.
Lágyan belekeverjük a gyümölcspürét.
A tálat háromnegyedig töltjük meg, 160 °C-on 20 percig sütjük.
Készítsünk hozzá egy kis dacquoise ropogóst (a dacquoise egy tojásfehérjealapú tésztaféle magvakkal).
DACQUOISE ELKÉSZÍTÉSE:
Felverjük a tojásfehérjét, s amikor már megáll a hab a feltartott habverő végén, beleszórjuk a mandulalisztet.
Összekeverjük.
Előmelegített sütőlemezre papírt fektetünk, majd nyomózsákból különböző alakokat formázunk.