A nyári hőhullámok és a dél-európai üdülőhelyek zsúfoltsága miatt egyre több magyar utazó választ hűvösebb északi célpontot. A Baltikum kellemes, nyári klímája és izgalmas kulináris hagyományai miatt tökéletes helyszíne egy júliusi vagy augusztusi gasztrotúrának!

Már neve is van annak, hogy a nyaralni vágyók nem a mediterrán térség forrósága, hanem az északi részek hűvösebb időjárása felé indulnak. A „coolcation” trend elsősorban Skandináviának és a Baltikumnak kedvez, ahol a strandolás helyett a kulturális körutak, a történelmi városrészek és a helyi hagyományok kerülnek előtérbe. Stockholm, Tallinn és Riga építészeti öröksége, fejlett infrastruktúrája és sokszínű gasztronómiája tovább növeli a régió népszerűségét.

Gasztronómiai olvasztótégely

A Baltikum – vagyis Litvánia, Lettország és Észtország konyhája – Európa egyik legizgalmasabb, mégis kevéssé ismert kulináris világa. A Balti-tengernek hála számtalan halétel készül errefelé, fontos a burgonya, a rozs, a káposzta és a különféle tejtermékek. A hosszú telek megtanították az errefelé élőket arra, hogy megbecsüljenek minden alapanyagot, illetve arra is, hogyan lehet a leghatékonyabban tartósítani a zöldségeket, gyümölcsöket vagy akár a húsokat. A füstölés, fermentálás, savanyítás és a vadon gyűjtött alapanyagok használata ma is meghatározó.

Riga (Fotó: Magnific.com)

Észtország, Lettország és Litvánia konyháját egyszerre határozzák meg az északi, a német és a szláv hatások. A németektől a húsok és halak füstölésének szakértelme származik, illetve a panírozott falatok.A Hanza-szövetség kereskedelmi útvonalain fűszerek és tartós élelmiszerek jutottak el olyan kikötővárosokba, mint Riga vagy Tallinn.

Az orosz és szovjet idők nyomait legkönnyebben a ma is élő pelmenyikultuszban, a sokféle borscslevesben érhetjük tetten, de ismerős lehet a fokozott tejföl- és kaporhasználatból is. 

Az északi konyhák hatása pedig főleg Észtországban érezhető. A füstölési módszerek és a halreceptek nagyon hasonlítanak a finn és svéd változatokhoz.

Nem csak rozskenyér és hering

A balti országokban rozskenyér szinte mindig van az asztalon, méghozzá általában olyan, amely rozsmalátával és köménymaggal készül. Frissen, önmagában is remek, de legtöbb esetben vajjal, sajtokkal, pácolt húsok mellé fogyasztják.

Fotó: Magnific.com

A gombócok Litvániában a legnagyobbak. Cepelinai néven futnak, krumplis tésztával készülnek, a belsejük pedig meg van tömve hússal vagy túróval. Lettországban és Észtországban kisebbre formázzák őket, ott inkább az orosz és ukrán pelmenyihez hasonlítanak.

A nyári napokon ideális a régió rózsaszín, céklás levese, amelynek ugyancsak minden országban megvan a hagyománya. A litvánok šaltibarščiainak hívják, a lettek aukstā zupa-nak, az észtek pedig külm supp-ként emlegetik. Mindben van cékla, kapor, uborka, joghurt vagy kefir és főtt tojás. 

A tartósítás művészei

Az egész Baltikum nagyszerű arra, hogy füstölt halakat és erjesztett tejtermékeket kóstoljunk! A Balti-tengerben sprotniból, heringből és makrélából van a legtöbb. A füstölt hal leginkább a reggelizőasztalokra és a szendvicsekbe kerül – az éttermek pedig ínycsiklandó előételeket varázsolnak a felhasználásukkal.

Amikor pedig jön a tél, előkerülnek a tartósított és erjesztett élelmiszerek, savanyú káposztával, uborkával, sózott gombával és pácolt húsokkal pakolják meg szeptember végére a kamrát. A pörköltek és köretek alapját pedig a burgonya, a fehérrépa, a cékla és a sárgarépa alkotja. Árpából, hajdinából, a fenti zöldségekkel kiegészítve egyszerű, ám közép-európai ízléssel izgalmas levesek készülnek.

Fotó: Magnific.com

És mit igyunk mindehhez?

Kiváltképp egy füstölt halakat is tartalmazó vacsora után esik jól egy-egy pohár balti porter. Ez a helyi, alsóerjesztésű, erős sörtípus, amely édeskés, tartalmas és minden porcikája a Balti-tengerhez kötődik.

Szentpéterváron, az orosz arisztokrácia nagyon szerette az angolok fekete porter sörét, amelyből jócskán importált a 18. században. Ez egészen a Napóleoni háborúkig így ment, ám az akkori tengeri blokád hatására nem érkezett több angol sör a vidékre, a helyi sörfőzők pedig megalkották a saját porterüket. Azóta ez a sörtípus Lengyelországban, Lettországban különösen népszerű – de rengetegfélét találni belőle a többi balti államban is.

Ha pedig nem alkoholos frissülésre vágyunk, jöhet a kvasz, vagy ahogy Litvániában mondják, gira! Ezeket évszázadokkal ezelőtt már minden család készítette magának a megmaradt rozskenyér felhasználásával. Ma pedig már számtalan változata kapható a kereskedelemben. Vannak gyümölcsös, sőt, zöldségekkel készültek is, kóstoljuk őket bátran, ha erre a vidékre menekültünk a kánikula elől!