Idén 50 éves a magyar Konyha. Fellapoztuk a régi számokat, hogy a benne lévő hirdetéseken keresztül mélázzunk el egy kicsit a mögöttünk hagyott évtizedeken. Ki emlékszik erre a Szilas ételízesítőre?

Az ételízesítők használata a konyhában évezredes múltra tekint vissza. Fűszerekből, szárított halakból, fermentált alapanyagokból már a keleti népek és a görögök, rómaiak is készítettek ilyeneket. Aztán a 20. század, ahogy annyi mindenben, az ételízesítők világában is mindent megváltoztatott.

„Gyorsan, korszerűen főzhet” hirdette magáról a Szilas, sőt: „Levesek készítésére önállóan is alkalmas”. És nézzük ezt a '70-es évekbeli képet, ki ne emlékezne ezekre a konyhai színekre, edényekre, csempékre? Balatoni nyaralók tízezreiben ilyen a mai napig a konyha. Talán még a Karancs gáztűzhely is duruzsol, ilyen Szilas viszont már nincsen.

Közben a piac tele van számtalan ételízesítővel. Az elsőt Julius Maggi dobta piacra, 1886-ban. A Vegeta az ’50-es évek végén, a Delikát a ’70-esben jelent meg, addigra az ehhez hasonló porított, sós zöldségek a régió meghatározó konyhai kiegészítőivé váltak. Elég csak arra gondolunk, mennyi szomszédos országban található meg a mai napig a só és a bors mellett az éttermek asztalain is.

Ételízesítőt egyébként könnyen készíthetünk otthon is. Saly Noémi „Magyar tarkának” nevezte el a sajátját.