Idén 50 éves a magyar Konyha. Fellapoztuk a régi számokat, hogy a benne lévő hirdetéseken keresztül mélázzunk el egy kicsit a mögöttünk hagyott évtizedeken. Például, hogy ma már nem mindenki boldogulna el egy egész csirkével. Pláne nem egy élővel.

A 21. században, városban élve biztosan többet látunk a pultokban különféle csirkealkatrészeket, mint élő jószágot. Pedig a ’60-as években még általános volt nemhogy az egész, hanem az élő csirke vásárlása is. Az ipari baromfifeldolgozás persze már akkor is létezett, de a piacokon nem volt általános a konyhakész szárnyas. Ha pedig mégis lehetett kapni, semmi esetre sem „comb”, „levescsomag” és „mell” formában, hanem csak egészben. A bontott csirke, majd a fent említett, részenként árult baromfihús csak a rendszerváltás után, a nyugati típusú szupermarketek megjelenésével kezdett igazán terjedni.

Nőttek a hűtési kapacitások, fejlődött a csomagolástechnika és ezzel párhuzamosan nőtt az igény a kényelmi termékekre, így a 2000-es évekre már teljesen általánossá vált, hogy külön vesszük a csirkemellet, a combot stb.

Az ezt megelőző időknek állít emléket a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztjének, 1977-ben, lapunkban megjelent reklámja – amely büszkén hirdeti: „Budapesten is kapható friss bontott csirke!”

Ezek szerint nem sokkal ezelőtt vezette be a „baromfiipar” a belezett, friss csirkét, amely „egy évtized alatt óriási népszerűségre tett szert és gyakorlatilag kiszorította a budapesti, sőt a vidéki piacokról is az élő baromfit”.

Ez pedig azért is jó, mert „nem kell eltávolítani a fel nem használható fejet, gégét és nyelőcsövet, zúzatartalmat, nem kell foglalkozni a zúza megtisztításával és hiányzik a baromfiról a mind kevesebb háztartásban hasznosított kis értékű láb is”. Így „aki egyszer kipróbálta a bontott csirke felhasználását, annak hívévé és állandó vásárlójává válik”.