Egész Olaszország, legfőképp pedig Piemont régió legjobb sajtjaival, édességeivel, kávéjával és tésztáival is megismerkedtünk a slow food mozgalom legnagyobb seregszemléjén, a 16. Terra Madre Salone del Guston.

A biodiverzitás, a béke és a párbeszéd volt a kiemelt témája a 2026-os Terra Madre Salone del Gustonak, amelyet szeptember 24–27. között tartottak meg Torino belvárosában. A rendezvényre több mint 600 olasz és külföldi termelő, illetve 125 országból mintegy 1500 delegált, illetve több ezer vendég érkezett.

Piemont régió a slow food mozgalom epicentruma, hiszen a Torinotól délre található Bra-ból származott az idén elhunyt Carlo Petrini, a kezdeményezés alapítója. A kétévente megtartott, Terra Madre Salone del Gusto során Torino legszebb tereire települnek ki a termelők.

De mi is az a slow food?

A Slow Food mozgalom a ’80-as évek végén indult, azzal a céllal, hogy a gyorsétkezés és az iparosodó élelmiszertermelés alternatívájaként a helyi, minőségi, hagyományos és fenntartható ételeket népszerűsítse.

Előnyben részesíti a helyi termelőket és alapanyagokat, figyel a környezetre, védi a hagyományos gazdálkodást, értéknek tekinti a helyi recepteket, fajtákat és étkezési szokásokat. A slow food filozófiája szerint az étkezés sokkal több, mint fogyasztás: kapcsolat a természettel, a helyi kultúrával és egymással.

Azt, mennyire komolyan gondolják sokan a fentieket, egész Olaszországban meg lehet tapasztalni. Talán sehol nem beszél úgy az általa árult zöldségről egy piaci kofa, a frissen pucolt halakról a halárus vagy az előételnek felszolgált articsókáról és a ház boráról a pincér, mint Itáliában.

Kóstolás, napokig

Torino belvárosa ilyenkor egy óriási piac, ahol mindent meg lehet vásárolni, kóstolni, a termelők és az éttermek, a ki- és beszállítók üzleteket kötnek, a szakácsok recepteket cserélnek, a turisták pedig egyszerűen élvezik a szeptemberi napsütésben kóstolt sajtokat, tésztákat és egyéb kézműves termékeket.

Így tettünk mi is, a rendelkezésünkre álló néhány napot leginkább Piemont régió termékeinek megismerésére szántuk, hiszen gasztronómiai szempontból ez az egyik legszínesebb vidéke Olaszországnak. Itt található a legtöbb fajta sajt, híres a környék a szarvasgombáról, erre terem a Barolo és a Barbaresco, és ha ez nem lenne elég, Piemont Franciaországgal és Svájccal is határos – ezek a hatások is érezhetők a helyi ételekben.

Mogyorókrém, pasta és piemonti tészták

Az olasz mogyorókrémet nem kell bemutatni senkinek. Az Albában alapított Ferreronak vannak gyárai Olaszországon kívül Németországban, Belgiumban és Lengyelországban is, ám a slow food szellemiségével nem egyeztethető össze az, ahogyan működnek. Viszont a mogyorókrém igazából a gianduia, amelyet a 19. század legelején, Torinóban talált fel Michele Prochet. A kakaós mogyorókrémnek lényegében végtelen – bonbonba pakolt, üveges, szalámivá formált, stb. – kistermelői változatát kóstolhatjuk a városban.

Ha sajtra vágyunk, a központi piacnál nincs jobb hely! A piemonti sajtok közül a Castelmagno a legismertebb. Főleg rizottókhoz használják, amelyekből errefelé szinte mindenhol nagyszerűt találunk, hiszen Piemont a rizstermesztés központja is!

A sűrű, intenzív olasz kávé ugyancsak innen származik. Torinóban van a Lavazza székhelye, amelyben múzeum is működik. Ha tökéletes olasz presszókávét szeretnénk inni, a városban gyakorlatilag bárhol megvan rá a lehetőség!

A piemonti metélt neve tajarin. Ez a tagliatelle helyi változata. Messziről megismerni a színéről, hiszen csak tojássárgájából és lisztből készül – nagyjából fele-fele arányban. Az eredmény megdöbbentően krémes és gazdag ízvilágú, a legtöbb esetben vajas-zsályás mártással kínálják.

Pizza, kávé, világbéke

A Terra Madre szervezői idén minden fórumon hangsúlyozták, hogy a biodiverzitás fogalma nem merül ki a növény- és állatfajok, illetve az ökoszisztémák védelmében, hiszen a kulturális, nyelvi és tudásbeli sokféleség, illetve a helyi hagyományok megóvása ugyancsak fontos. Ez utóbbiak határozzák meg, hogyan termelik, készítik és fogyasztják el az élelmiszert az egyes közösségek.

A Terra Madre idei üzenete ezért túlmutat az élelmiszereken: a biodiverzitás a béke, az együttműködés és a párbeszéd eszköze is lehet egy olyan világban, amelyet konfliktusok, társadalmi megosztottság és ökológiai válságok jellemeznek. A rendezvényen résztvevő kiállítók így közös levelet juttattak el az olasz köztársasági elnökhöz, amelyben a béke, a nemzetközi együttműködés, az ökológiai felelősség és az élelmiszer-igazságosság melletti nagyobb politikai elköteleződést sürgették.