A horgászat elsősorban rekreációs sport, ahol az ízletes hal az örömteli bónusz. De mi van, ha mindennap sok finom hal akad a horogra? Izlandon ezzel a helyzettel szembesül a legtöbb pecás.

Izland csodálatos sziget az Atlanti- óceán északnyugati részén. Magyarországnál alig nagyobb, népessége közel 400 ezer fő, négyzetkilométerenként 4 ember lakja, míg nálunk ugyanekkora területre 100 fő jut. Az ország jelentős része érintetlen tundra, hegyek, vulkánok, gleccserek, a fjordokkal szabdalt partvonal pedig 6500 kilométer hosszú. A mi honfoglalásunkkal nagyjából egy időben a vikingek telepedtek le ezen a földön és népesítették be a szigetet. Az élet a mostoha körülmények közepette sosem volt könnyű, de mára Izland – a klímaváltozás következtében is – a világ legélhetőbb országai között találta magát.

Háború a halakért

A föld nyersanyagban szegény, a tenger viszont halban gazdag. A legfontosabb tenger gyümölcse itt a tőkehal, ami miatt Izland és Nagy-Britannia között háromszor robbant ki tőkehalháború. Izland nem kívánta ölbe tett kézzel nézni, hogy a gazdasága számára létfontosságú tőkehalak állománya rohamosan csökken, mert más országok hajói lehalásszák a példányokat. Ezért 1958-ban Izland 7 km-ről 22 km-re növelte a sziget körüli kizárólagos halászati zónát, ami Angliának persze nem tetszett. 1972-ben ezt 93 km-re, majd a harmadik alkalommal, 1975-ben 370 km-re módosította. Az angol halászhajók ezt nem óhajtották tudomásul venni, húzták a hálót továbbra is, az izlandi parti őrség pedig elzavarta őket, mire az angolok hadihajókat küldtek a védelmükre. Koccantak egymásnak hajók, dördültek figyelmeztető lövések is, de nem fajult valódi háborúvá az eset, Nagy-Britannia beletörődött az izlandi lépésbe.

Tőkehalsúly

Mi is a tőkehalak nyomába eredtünk az ország Grönlandra néző, északnyugati csücskében. Átvettük a bérelt horgászfelszerelést, és rövid oktatás után a négy horgásznak több mint tágas, halradarral és rádióval felszerelt hajót is. Megnyugtató volt, hogy GPS-szel szemmel tartották a csónakot, és ha „elvesztünk volna”, egy vészcsatornán hív a rádió, hogy minden rendben van-e, baj esetén pedig küldik a mentőhelikoptert, mint a helyi halászoknak.

A szerző és egy farkashal

A párhuzam nem véletlen. A hajónkat is halászoknak tervezték, benne két fél köbméteres ipari haltartóval. A horgászat szabálya az, hogy minden kifogott halat ki kell véreztetni, és a jéggel feltöltött haltartóba helyezni. Ezt este a kikötőben egy daru kiemelte, elvitték a filéző üzembe, mi pedig kaptunk egy üres ládát friss jéggel. Ez egy igazi „win-win” megoldás, a fogott halak értéke ugyanis kedvezőbbé tette a hajóbérlést. Volt értelme tehát a pár száz kiló kifogott halnak, hiszen semmi sem ment kárba, emellett magunknak is vittünk haza eleget.

Az első élmények

Már az első nap optimistán vágtunk neki a kalandnak, nem sokkal a kikötő után 25 méter mélyen volt alattunk a tengerfenék. Erős szél fújt be a fjordba, vitte a felszínen a vizet, ami a mélyben áramlott visszafelé. Gyakorlatilag a szél tolta be a hajót, a mélyben lévő műcsalit pedig vitte az áramlat kifelé, így egy 30 dekás pilk sem akart a fenéken maradni, 45 fokos szögben lógott valahol a vízben. A tőkehalak pedig lenn tartózkodnak. A pilk talán csak fél percig volt köztük, majd az áramlat megemelte, de ez is elég volt arra, hogy halakat fogjunk.

Közönséges és fekete tőkehalakat akasztottunk, az előbbieket 3 és 7 kiló között, a feketék inkább 2-től 4 kg-ig jöttek. Kijjebb merészkedtünk a fjord torkolata, a nyílt óceán irányába, mert a mélyebb vízben nagyobb halakat reméltünk, persze magasabb hullámokat találtunk. Akadtak nagyobb halak is, de nem olyan mennyiségben, hogy vállaltuk volna az intenzív libikókát.

Frissen az igazi

Éhesen-fáradtan „hazaérve”, a csendes kikötőben kifiléztük a harminc kifogott hal közül a vacsorának szánt tőkehalakat, és nem bonyolítottuk az első vacsoramenüt. Biztos, ami gyorsan megvan alapon a méretes darabokra vágott tőkehalakat fűszeres lisztben forgattuk meg, majd kisütöttük, és citromos vinaigrette öntettel tálalt salátával fogyasztottuk.

Arra jutottunk, igazi gasztronómiai élmény a frissen fogott hal, nincs az a sokcsillagos konyha, ami ezt túlszárnyalná. A tőkehal népszerűsége északon mind horgászati, mind gasztronómiai szempontból a hazai ponty szintjén mozog. Rengeteg van belőle, könnyű fogni, tonnaszámra lógtak a part menti szárítóállványokon, hogy a hétköznapok és az ünnepnapok étkezéseit megkoronázzák. Főzik levesbe, szaftos egytálételekbe, sütik serpenyőben, de a legfinomabb bundában, amiben szaftos marad a réteges hús. Kirántott tőkehalszelettel pedig mindenki találkozott, ez a híres fish & chips alapja. Rutinosabban

Rutinosabban

Másnap reggel jobb idő fogadott bennünket, több napsütés, kevesebb szél. Reggelire megkóstoltuk a helyi finomságokat: a híres izlandi skyr – krémsajt állagú tej termék –, mellette bárányfelvágott és halsaláta került a hagyományos északi kenyérre. Kihajózásunk helyszínén kisebbek voltak a hullámok, mélyebb vizekre merészkedtünk. Hirtelen mindegyik botra kapás volt. Az első tőkehal, melyet beemeltünk a hajóba, héj nélküli kagylókat öklendezett fel. Hoppá, egy kagylómező fölött vagyunk! Akkor itt farkashalnak is lennie kell. Úgy is lett, a következő fogás egy ijesztően kinéző farkashal lett. Kifelé álló fogai és a szájpadlásán elhelyezkedő keményedések elsősorban rákok és tengeri sün páncéljának feltörésére fejlődtek ki. Hírhedt erős harapásáról, mi is óvatosan kezeltük a dühös, pitbull fejű, angolnamozgású halat, mikor átvágtuk a kopoltyú mögötti főeret a gyors és hatékony kivéreztetés érdekében.

Itt is sok halat fogtunk, méretes vagyis méteres példányokat is, fekete tőkehalból viszont kevesebbet és kisebbeket. Vacsorára a „fish & chips” kétféle tőkehalból és farkashalból állt, ami még a tőkehalnál is fehérebb és sokak szerint „nemesebb” hús. A farkashal szuperereje abban rejlik, hogy szervezete ún. „fagyásgátló fehérjéket” termel (antifreeze proteins, AFPs), ami meggátolja a szövetek roncsolódását fagypont alatt. A sós tengervíz pedig mínusz egy-két fokon kezd el fagyni.

Harmadnapon

Másnap reggel pompás idő várt bennünket. A jó idő ajándék, ám a napsütéses órák száma meg van számlálva. Hirtelen jött a szeles, hideg levegő a grönlandi jégről, de gyorsan tovább is állt. Nem teljesen vicc a helyiek mondása, miszerint Izlandon egy nap leforgása alatt mind a négy évszakot át lehet élni. Pár nap alatt volt részünk szeles, havas-esős 3 fokban és napsütéses 18-ban is. Örültünk a meleg, vízhatlan ruhának, kesztyűnek, sapkának, de horgásztunk rövid ujjú pólóban is. A vacsora pedig minden este csodálatos friss hal volt, mindig másként elkészítve. Fogyasztottuk a tőkehalikrát és a D-vitamin-bombának tartott tőkehalmájat is. Volt hozzá tészta, krumpli, párolt rizs mártással, saláta.

Örömmel készítettünk volna ezekből a friss filékből ceviche vagy szusi-szasimi stílusban elő ételt, de féltünk a parazita férgektől. A tengeri halak egy részében ugyanis élhetnek olyan kórokozók, amelyek csak megfelelő fagyasztás után pusztulnak el. Annyira pedig nem bíztunk a hütte kis hűtőjében. Ettünk viszont hagyományosan, levegőn, sózás nélkül szárított halat. Északon ez a legősibb konzerválási módszer, a hal súlyának egytizede marad meg így. Ez az egyik legízletesebb, illetve legdrágább sörkorcsolya is, ami persze passzol az izlandi sör árához.

Konklúzió

Ha nem is a világvégére, de egyre messzebb kell utazni hasonló horgászparadicsomért. Itt még mindig jóval több a fóka, mint az eszkimó. Amikor optimálisak a körülmények, szinte túl könnyűnek tűnik a horgászat. Majd a természet megmutatja a másik arcát, és dideregve, a 30-40 fokban billegő hajón egyensúlyozva kell felcibálni a termetes tőkehalat a mélyből. A fish & chips ugyanis nem repül a szánkba: keményen meg kell dolgozni a zsákmányért.