A franciáknak a Vízkereszt újabb alkalmat ad egy kis süteményezésre, az ünnepnek ráadásul dedikált édessége is van, a galette des rois, azaz a háromkirályok tortája.
A francia királyi torta, a galette des rois történetét a római korig vezetik vissza. A téli napfordulót, az egyre hosszabb nappalokat szaturnáliával, egyhetes fordított világgal ünnepelték, amikor a szolgák is szabadként viselkedhettek, a gazdagok megvendégelték a szegényeket, az üzletfelek megajándékozták egymást. Afféle pünkösdi királyként egy napra a szolgák közül szaturnáliakirályt is választottak. A kiválasztás sorsolással történt: süteménybe egy babszemet sütöttek, és akihez az azt tartalmazó szelet került, ő trónolhatott az aznapi lakoma során.
A középkorban a szaturnáliák több eleme, így például az ajándékozás a karácsonyi szokások részeként maradt fenn, míg a babkirály választása Nyugat-Európában a háromkirályokhoz, a vízkereszthez kapcsolódva élt tovább, és sok helyen, Németországtól Ibériáig a mai napig élő hagyomány.
Korona a fejre
Franciaországban a galette de rois december közepétől tűnik fel a pékségek (boulangerie), cukrászdák (pâtisserie) és a boltok kínálatában. Régebben január 6-án szeletelték fel, ma már egész januárban előfordulhat, hogy a család vagy baráti társaság, vallásuktól függetlenül, ilyennel ünnepli meg az új esztendőt.
A sütemény kötelező kelléke a benne elrejtett „fève”, amely ma már csak nevében lóbabszem, valójában porcelán vagy műanyag figura, és egy papírkorona. Hogy a felszeletelésre a csalás legkisebb árnyéka se vetüljön, a legfiatalabb résztvevő (családban a legkisebb gyerek) az asztal alá bújik, és onnan instruálja a szeletelőt, ki kapja a következő szeletet. Aki a sajátjában rábukkan a jelképes babszemre, ő lesz a „le roi” (király) vagy a „la reine” (királynő), akinek fejére a papírkorona kerül.
Maga a sütemény vidéktől függően különböző lehet. A legismertebb a Franciaország északi felén elterjedt változat, a frangipánkrémmel töltött leveles tészta. Ez nem más, mint sűrű mandulakrém (crème d’amande) és a krémesből ismert, vaníliás cukrászkrém (crème pâtissière) keveréke, utalva a római Frangipani családra. Az ország déli részén kalácstésztából sütnek korona alakú süteményt, amelynek tetejére kandírozott gyümölcsöket tesznek. De ezeken kívül is számtalan formában létezik, valahol mézeskalácsszerű, valahol csokoládés krémmel töltik, nem beszélve a tengerentúli megyék trópusi gyümölcsökkel, kókusszal készült királycsináló süteményeiről. Manapság minden valamirevaló francia cukrász elkészíti a saját változatát, akár évente újat kreációval jelentkezve. A „babszemek” területén is igyekeznek kreatívak lenni, a színes figurákat ugyanis sokan gyűjtik.
