„Ha bujkál e háznak lánya, csaljuk elő kiabálva. Ha nem jön a hívó szóra, kölni helyett jön a szóda.” (Locsolóvers)

A húsvétnak valamikor illata volt. Kalács- és virágillata, mint a fiatal nők hajának. Kezdődött a virágvasárnapi pálmalevelek fuvallatával, amibe belekeveredett a nagycsütörtöki krizma (három szentelt olaj) balzsama, a nagypénteki borleves fanyar íze, aztán megérkezett a báránysült, fokhagyma- és rozmaringbódulatban úszva, majd a húsvéti kalács fűszeres illata, nyomban utána a meleg sonka hónapos retekkel, tormával, esetleg borsópürével, a halászlé fűszerpaprikája, a diós és mákos patkó, a rózsavizes üvegcsék és a friss víz mámora locsoláskor. A húsvét légköre úgy bódította el a lelkeket, mint egy szép madár árnyéka a folyóvíz tükrében. Még a mézes pálinka is megszédült a kókonyás kosárban ételszentelésre várva. Ünnepi számunkban ebből a hangulatból szeretnénk érzékeltetni valamit.

„Végy egy fél bárányt” – mondja grillmesterünk, Stoller Márton, és nemcsak tormalevest készít báránygombóccal, meg borban főtt tárkonyos bárányt, hanem megtanít a bontás, az alapléfőzés, a pácolás fortélyaira is, elvégre a bárány három világvallás megszentelt eledele.

Miként az ünnepi asztal elmaradhatatlan étele a sódar is. Sőt! Schäffer Erzsébet szerint a sódar több mint kötelező rítus, a húsvéti sonka a kezdettől a végkifejletig – szertartás. Hozzá tartozik a frissen reszelt torma is, amelyről Salamon Csaba ír könnyes tekintettel. De nincs húsvét foszlós kalács nélkül sem! Szabi, a pék elárulja a tökéletes kalács receptjét, méghozzá sós és édes változatban is.

Nyuszi is készül kalácsból, méghozzá Telkibányán, Tóbisz Titusz tenorénekes házában. És bár igaz, hogy az ünnepi menüsor megszokott desszertje a mákos és diós patkó, mi most mégis a krémes (sokak szerint rémesen bonyolult) történetét tűztük tollhegyre, elvégre kevesen tudják, hogy először a 17. században készítette egy francia szakács, és a leveles vajas tészta neve: mille-feuille, azaz „ezerlevél”.

Áprilisi lapszámunkban olvashatnak még Huzella Péterről, a Kaláka együttes legendás zenészéről, folytatódik Gianni Itáliája sorozatunk: az olasz-magyar séf ezúttal a vatikáni konyháról mesél, sétálunk egy nagyot a Frankel Leó úton, felfedezve 35 újabb gasztrohelyet.

Bemutatjuk az emufarmot a Bodrogközben, miközben Nagy Zoltán és Molnár Balázs elmagyarázza, miért lett újra divatos az ürmös, amely valaha a Monarchia szesztestvéreinek kedvenc itala volt.

„A lét határozza meg a tudatot – mondta Hofi Géza –, ha a lét megiszod, a tudat elszáll.” Hogy mi köze volt Hofinak az Utasellátóhoz – ennek járt utána a Gasztrorégész.

A húsvét nem csak vallási ünnep. A régi Pest-Budán húsvétkor nyitottak ki a zöldvendéglők, a limonádéssátorban ekkor kezdték árusítani az első fagylaltot, ekkor főzték az első márcokat, azaz mézsöröket. A tavasz és a gasztronómia összefonódott. Ahogy ma is.