A halfajta eddigi rossz marketingjén segítenének, hogy végre megkóstolják az amerikaiak is.

Aki ellátogat az amerikai kormány tudományos hivatalának – United States Geological Survey (USGS) – weboldalára, a Gyakran Ismételt Kérdések között számos, az ázsiai pontyra vonatkozó kérdéssel találkozhat. A kinézetére, a történetére, sőt, a veszélyességére vonatkozó kérdések mellett az emberek arról is sűrűn érdeklődnek, hogy vajon ehető-e egyáltalán a ponty.

A magyaroknak a pontyot egyáltalán nem kell bemutatni, azonban az amerikaiaknak úgy tűnik, hogy igen: honlapon leírják, hogy a halfajta bátran fogyasztható; húsa kellemes, enyhe ízű, és alacsony zsírtartalmú, amelyből remek ételek készíthetőek. Ugyanakkor a válaszban azt is megjegyzik, hogy sokan azért is tartózkodhatnak a fogyasztásától, mert rengeteg, apró szálkát tartalmaz.

Habár a ponty húsa egészséges és ízletesen készíthető, amerikai éttermekben szinte soha nem találkozhatnak vele az emberek – ezen szeretne változtatni az USA egyik tagállama, Illinois. Első lépésként mindjárt meg is szabadulnának a sok amerikaiban rossz érzetet keltő névtől. A hírek szerint már meg is van az új elnevezés, amit még idén nyáron, a halas ételek éves bostoni eseménye, a Boston Seafood Show előtt jelentenek be.

„Nekünk, amerikaiaknak a ponty valami mocsárban turkáló, sárízű uszonyost jelent, sokunk nem tud ettől elvonatkoztatni”

– magyarázza a névváltoztatás szükségességét a chicagói Dirk’s Fish and Gourmet Shop tulajdonosa, Dirk Fucik. „Az ázsiai ponty a valóságban viszont leginkább planktonokat eszik, és a húsa tiszta, kellemesen édeskés.”

Rossz renomé

Az ázsiai ponty nem örvend nagy népszerűségnek az Egyesült Államokban, és ennek története van. A halfajtát az 1970-es években legfőképpen azért telepítették nagy számban az ország vizeibe, hogy olcsón letudják az elalgásodott szennyvíztisztító-telepek és harcsatavak tisztítását.

A betelepített halak egy ideig nem sok vizet zavartak, de az áradások, és az előforduló vizes balesetek lehetővé tették, hogy néhány egyed utat találjon a szabad vizekbe is, ahol – távol természetes, őshonos ellenségeiktől és kórokozóiktól – irtózatos módon kezdtek szaporodni.

Ma már ott tartunk, hogy a Mississippi, a Missouri és az Illinois folyó is hemzseg tőlük, és a nyomukban pusztul az ősi élővilág, az egész érzékeny ökológiai rendszer. Illinois állam pedig minden erejével azért küzd, hogy a Nagy-tavaktól távol tudja tartani a pontyok falánk csapatait.

Szembemenni az előítéletekkel

Ezzel az előtörténettel érthető, hogy az ázsiai ponty PR-je az Egyesült Államokban nem éppen fényes, így eddig az az ötlet sem nyerte el az emberek tetszését, hogy a pontypopulációt a konyhaművészet segítségével tizedeljék.

Az átlag amerikai, ha meghallja a „ponty” szót, rögtön elutasítóvá válik, mert a szeme előtt egy sáros, mocskos hal képe jelenik meg, mutat rá Clay Ferguson, PhD-hallgató.

„Ez egy olyan általános tévhit, amit most megpróbálunk eloszlatni. Az ezüst- és a nagyfejű ponty nem turkál a mocsárban.”

Még tavaly ősszel elindult az „ázsiai ponty kihívás”, amely mögé többek között a Nagy-tavak Bizottság tagja, Josina Morita is beállt, és amelynek célja, hogy a chicagóiakat rávegyék a pontyételek megkóstolására. A szlogen szerint:

A kihívás részeként a szervezők 1000 amerikait szeretnének meggyőzni arról, hogy életükben először kipróbáljanak valamilyen pontyból készült fogást.

„Abban nem vagyok biztos, hogy ’kivacsorázhatjuk’ magunkat a problémából, de mindenesetre időt nyerhetünk” – fogalmazott Morita. „Ha elkezdünk a pontyokra élelmiszerként tekinteni, azzal lelassítható az észak felé húzódásuk, s közben mi dolgozhatunk a strukturális megoldásokon.”

A jó PR a halaknak is jár

Egy hal renoméjának névváltoztatással történő javítása nem is olyan újszerű gondolat: 1970-ben már történt az USA-ban hasonló, akkor a húsevő, mélytengeri csillagosszemű halat „brandingelte újra” a Nemzeti Tengerhalászati Szolgálat, amelynek angol neve – slimehead – talán érthető módon nem vonzotta túlzottan az amerikai vásárlókat. A hal másodjára a sokkal kellemesebb hangzású orange roughy, vagyis gránátos sügér nevet kapta.

Egy másik esetben egy Los Angeles-i hal nagykereskedő, Lee Lantz honosított meg új elnevezést azzal, hogy a patagóniai foghalat kezdte chilei tengeri sügérként árulni.

De a világ más pontjain is vannak hasonló próbálkozások, például Angliában, ahol a Cornwalli Haltermelők Szervezete (CFPO) épp azon ügyködik, hogy két, a térségben őshonos tengeri halfaj kaphasson új, a vásárlói fülnek kedvesebben hangzó elnevezést. Szerintük a szárnyas rombuszhalat többen vásárolnák, ha a jövőben cornwalli nyelvhalnak hívnák, és a pókrákokért is többen nyúlnának az üzletekben vagy a piacon, ha a táblákon a cornwalli királyrák feliratot lehetne olvasni. Az elnevezéstől függetlenül azonban a lényeg mégiscsak a hal íze, ami – a ponty esetében – nem szorul javításra.

„A ponty fehér húsú, lágy, nem 'túl halas' ízű. Gyakorlatilag bármilyen fűszerezést jól tűr” – fejtegeti Ferguson. „Ha ön azon kevesek közé tartozik, akik megkóstolták, de nem ízlett a ponty, akkor állítom: azt az ételt nem megfelelően készítették elő vagy túlkészítették. Vagy ön egyszerűen csak nem rajong a halételekért.”