Az Alkimista apró, 16 férőhelyes vacsoraétterem Szeged műemléki kulisszái között. Szokatlan, intim tér, melyet a 9–11 fogásos degusztációs vacsorák, a progresszív konyha és a séf, Katkó Kriszta által narrált esték, illetve a Michelin-ajánlás tesznek izgalmassá.

– Mi az Alkimista előzménytörténete?

– Tizennégy éve foglalkozom gasztronómiával, előtte újságíró voltam. Amikor váltottam, ­rendesen akartam csinálni: tanultam, éjjel olvastam, megfőztem, ami a kezem ügyébe került. Napközben volt három kicsi gyerekem, vittem a saját kávézó-bisztrómat, ez idő alatt elvégeztem a hazai, hagyományos képzést. Gyakran látogattam a Franciaországban élő testvéremet, és amit kint láttam, az egyszerre volt nagy felismerés, rémülettel teli csodálat és biztonságos irány. Lenyűgözött a kötött konyha, az alapanyag-fegyelem, a tradíciók tisztelete. Egyszerre voltam boldog és elkeseredett a francia–magyar kontraszttól, amikor is valaki elvitt az Olimpiába. Borjúbecsináltat ettem, majd sírva bekönyörögtem magam Takács Lajos konyhájába. Heti pár alkalommal, majdnem három évig tanultam nála. Nekem ott hitem lett! Ezen felbátorodva hívtam életre az Alkimistát, amely szabálytalan, szokatlan, irracionális, de egyedi, kifejező és mára irreverzibilis lett.

– Mi a jövő vendéglátás-koncepciója? A néhány estén át nyitva tartó, kis létszámú vendéglők?

– Biztosan nem az, hogy reggeltől estig teljes erőforrást bevetve várjuk a vendéget. A jövő vendéglátása fenntartható és felelősséget vállal a környezetéért. Ma már nincs olyan, hogy mindig minden elérhető. Nem hiszek a nagy étlapokban, számomra a fókuszált dolgok többet adnak. Mi itt régi alapokon nyugvó, progresszív konyhát viszünk. Szegeden élünk, ahol minden helyben van, amivel a magyar konyhát azonosítják: paprika, szalámi, mangalica, juh, sziki gombák, kamilla, vadmadarak. Az mondom, itt az ideje beleszeretni abba, ami a miénk.

– Mit szól a Michelin-elismeréshez? (először 2022-ben kapták meg, azóta tartják).

– Nagy és váratlan öröm, elismerés és kötelezettség egyszerre. A guide megjelenése legitimmé tette, hogy értékes munkát bárhol az országban lehet és érdemes is végezni, műfajtól függetlenül, hiszen nem csak a fine dining kapott most figyelmet.

– Karácsonyi ételeket kértünk öntől. Milyen koncepció mentén alkotott?

– A körülöttünk lévő világ anyagi összetevők és emlékek sokasága. A karácsonyról nem is ételek jutnak eszembe, hanem fenyő- és narancsillat, készülődés a porcelánokkal, a fehér, keményített abroszokkal, szép evőeszközökkel. Ezt szeretném átadni, és jó, ha ehhez az olvasó hozzá tudja kapcsolni a saját emlékeit, akkor futnak majd szépen, párhuzamosan a történeteink. Otthon elkészíthető, egyszerű és hálás recepteket adok, amelyekkel az ünnepek alatt időt lehet nyerni, amit inkább fordítsunk a szeretteinkre. Ezek a fogások jó bekészüléssel, gyorsan tálalhatók, napokig elállnak, és minden napszakban lehet csemegézni belőlük.

Előételnek: Halsaláta (a receptet ide kattintva olvashatja)

Főételnek: Házinyúl karamellizált gyökerekkel, vadaspürével, ropogós burgonyacsipsszel (a receptet ide kattintva olvashatja)

Desszertnek A Mont Blanc és a gesztenyepüré fúziója (a receptért ide kattintson)