„A mamám azt szokta mondani, az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Az ember nem tudhatja, mit vesz belőle” – szól Forrest Gump ikonikus mondata. A bonbont most hagyjuk. Fókuszáljunk a csomagolásra, amelynek célja, hogy egyáltalán legyen kedvünk odanyúlni a dobozért.

A kisboltkultúra szerelmeseinek fájó pont, hogy a rendszerváltás utáni privatizációval egy időben eltűntek a klasszikus édességboltok. A csokoládéillatú üzletekben az üvegbödönökben vevőre váró drazsék és a vitrinekben kiállított, formatervezett bonbonosdobozok jócskán adtak néznivalót a szép dolgok iránt fogékonyaknak. Ezt a hangulatot csempészik vissza napjainkba a Stühmer fióküzletei, amelyekben ma is remekül lehet szájtátva bámészkodni, a cég ugyanis ad a csomagolásra. A tulajdonos Peternák Zoltán grafikust bízta meg, hogy több száz termékből álló portfólióját vonzóvá tegye, hiszen az első benyomás a legfontosabb, itt dől el a vásárlás. Zoltán azonban csak úgy vállalta a feladatot, ha minden csomagolást, sőt, a boltok berendezését is megálmodhatja és felügyelheti, mert így lesz egységes az összkép.

Peternák Zoltán gyűjteményéből

HALLGAT A MÉLY

A téma szakértőjéhez Egerbe utazunk, hogy az édességek csomagolásának fejlődéséről beszélgessünk. Várakozásaink azonban jócskán túlmutatnak ezen. Titkon azt reméljük, betekintést nyerhetünk a múlt századi kereskedelmi grafikákat felsorakoztató relikviagyűjteményébe is, amely egyedülálló az országban. Verőfényes novemberi napon érkezünk Eger történelmi, egykor törökök lakta negyedébe, Tetemvárba, az 1552-es ostrom török harcosainak feltételezett temetkezési helyére. Fecseg a felszín, hallgat a mély, jutnak eszünkbe József Attila sorai, míg girbegurba, macskaköves utcákon kapaszkodunk fel a megadott címre. Csodálatos verandáról lépünk a misztikus hangulatú otthonba, ahol Marilla, azaz Nagy-Bozsoky Mária, Zoltán felsége fogad. Ő ugyancsak grafikus, emellett kertészmérnök, de vendéglátónak is remek, fügetortája fantasztikus, lakberendezői vénája szembeötlő. Lakásukban két gyűjtő él egy fedél alatt, rajongásuk a szép tárgyakért nem új keletű.

Peternák Zoltán és Marilla

ÉVSZÁZADOK ÖRÖKSÉGE

„Mindig is érdekelt a kereskedelmi grafika, már diákként cigarettás fémdobozokat, majd csokoládé- és bonbonosdobozokat gyűjtöttem” – mondja Peternák Zoltán. Elő is húz pár munkát K. Lukáts Katótól, aki a Stühmernek és az osztrák Altmann & Kühnének készített csomagolóanyagokat és rafinált bonbonosdobozokat, a múlt század első felében. A gyűjteményt egy részét „barlangszobában” csodáljuk meg.

K. Lukáts Kató karácsonyi csomagolópapír grafikája

A lakásnak ezen a pontján nem csupán a darázskő sziklafal az egyetlen érdekesség: a fal egy húsz méter mély kutat is rejt. Ezen csak mi lepődünk meg, a helyiek nem. A lakóházak török kori alapjai időről időre újabb és újabb izgalmakkal szolgálnak. „A fiam a szomszéd ház bontása közben pipatöredékeket, két ágyúgolyót talált, én pedig egy kis Jézust ábrázoló népi kerámiát gyolcspólyába burkolva, a tetőt tartó fagerenda alatt” – villant fel a környék egyedülálló atmoszférájából pár érdekességet Marilla.

A szoba egyik fala szikla

NOSZTALGIA

Közben előkerül néhány munka Kozma Lajostól is, aki a Floris csokoládé- és cukorkagyár számára készített kereskedelmi grafikákat. „A rajzok, amiket régen K. Lukáts Kató vagy Kozma készített, a ma emberének már nem vonzók. Elavultak, a kor túlhaladta ezeket” – jegyzi meg Peternák Zoltán. Igaza mellett kitart akkor is, amikor szembesítjük azzal, hogy az Altman & Kühne még mindig Lukáts Kató csomagolóanyagaival keresi a vásárlók kegyeit. Úgy véli, az más, az osztrák cégnek nem esett ki több évtized, ami nekünk a szocializmus miatt igen. Az osztrákoknak szerinte van mire építeniük, ezért a nosztalgia ott jóval erősebb hívószó, mint Magyarországon.

Csomagolópapírok anno

VALAMI RÉGI, VALAMI ÚJ

A Stühmer, amely 1868-ban eleinte cukorkagyártással indult, 1945-től 2006-ig nem is volt jelen az országban ezen a néven, államosítás után belőle alakult ki a teljes magyar édesipar. Noha a márka újrahuzalozásakor az új tulajdonos kezdetben a nosztalgiára épített, úgy volt vele, hogy a fiatalok felé is muszáj nyitnia. Vevői ugyanis már nem emlékeznek a névre, a gyár egykori termékeihez is csak az idősebb korosztálynak lehet még némi kapcsolata, azzal együtt is, hogy a cég olyan márkákat adott az országnak, mint a Tejkaramella, Negro, Frutti, a Zizi vagy a Százszorszép bonbon. A gyökerekhez azonban Zoltán ragaszkodott, a mai logóval visszanyúlt az eredetihez, a nosztalgikus termékvonalat minőségi csomagolóanyagokkal és technikákkal teszi kívánatossá. Ilyen a szaloncukor, a cég húzóterméke, amely rojtozott szélű selyempapírral és színes fóliabevonattal kerül forgalomba, több mint ötvenféle ízben. A fogyást jól mutatja, hogy napi két-három tonna készül a nyár végétől számítva ebből a minőségi termékből, amit önmagában kézbe venni is élmény.

Bonboncsomagolás a Stühmer gyárban

RÁNCFELVARROTT VARRÓSDOBOZ

A Százszorszép doboza is maradt az, ami: csomagolástörténeti ikon. Története, evolúciója évszázadokon, generációkon ível át, másodvirágzása varrósdobozként is ismert. E bonbon csomagolásának megújításában is fontos volt, hogy az alapértékek ne sérüljenek. A változás ez esetben egy régi érték visszaállítását jelentette: a márka 150 éves évfordulójára ugyanis a százszorszép motívum – több évtized elmúltával – visszakerült a dobozra. A sikert érzékelteti, hogy a megújult dobozt vintage tételként árulják aukciós portálokon a grafikai szempontból kevésbé naprakész eladók.

Egy régi ikon klasszikussá érett doboza

STOCKKÉPEK ÚJRAGONDOLVA

„A csomagolásokhoz segítségül kellett hívni megvásárolható grafikákat is. Nem tudnék – szűkös határidő alatt – akár 300 db táblás csokoládénak egyedül borítót tervezni. Ilyenkor kiválogatunk olyan kész grafikákat, amelyek beleillenek az összképbe, és amikről azt sejtjük, eltalálják a tömegek ízlését. Nemrég megfogalmazódott az igény, hogy legyen egy nagy falunk, tele táblás csokoládéval, mert a nagy választékból, ha mind vonzó, az eredetileg tervezett helyett nem eggyel, hanem öttel távozik a vásárló. Az ember ugyanis a szemével vásárol, az én dolgom pedig, hogy a szemmel vásárlás folyamatosan működjön.”

Peternák Zoltán gyűjteményéből

PORCELÁNBEVONAT

S hogy milyen a jó csomagolás? Legyen súlya, nem árt, ha lézervágott, esetleg erősen felületnemesített, van rajta fényes UV-lakk, domborodik, aranylik, csillámlik. Mindez kézműves műfaj, a táblás termékek csomagolóanyaga például nem csak Magyarországon készül. Rézklisébe vésik a domborító mintát, majd egyesével domborítják ¬– avat be a műhelytitkokba Peternák Zoltán, aki a vendégség végén egy csomagolástörténeti csemegével enged utunkra bennünket. „Régen a Stühmer – saját szabadalom alapján – vékony porcelánréteggel vonta be figurális termékeit, amit a keménytojás megtöréséhez hasonlatosan kellett letördelni, utána tárult fel az alufóliába burkolt csokoládé. A receptúra nem lelhető fel sehol, elfújta a szél, ahogy a kedvet is, hogy egy csokimikulást így szabadítsunk meg a ruházatától.”

Ilyen is volt régen... Porcelánréteggel bevont figurák

A GYŰJTEMÉNYRŐL

Peternák Zoltán kizárólag századelős magyar csokoládésdobozokat és ahhoz kapcsolódó relikviákat, eredeti Stühmer Frigyes-kéziratokat gyűjt. A legértékesebb tétele egy fém kakaósdoboz, amely 40 ezer forintot is érne, ha eladná, míg az antik dobozokat a régiségpiacokon darabonként 15-20 ezer forintra lehetne beárazni. Gyűjteményének egy szelete Makláron, a Stühmer Mintaboltban csodálható meg. A többit ő „rejtegeti”, amíg mind múzeumba nem kerül.