A Fény utcai Augusztban nemcsak cukrászsütemények, de művészi ötletek is születnek, amelyek ráadásul nem ragadnak meg az ötletek szintjén.

„…én még a másik világból vagyok, nekem még kell ez a finom cukrászda, bútoraival, vörös selyemkárpitjaival, öreg grófnéival és főhercegnőjével, tükrös szekrényeivel.”

– írja Márai Sándor Az igazi című művében, utalva az Auguszt Cukrászda békebeli nyugalmára.

Az Auguszt Krisztina téri cukrászdája 1930-ból. Ma a Dérynét találjuk a helyén

Ezen elmélázva nemrég három hölgy a Fény utcai Auguszt emeleti kávézórészében, régi korok kávéházi viseletéről beszélgetett. Egészen pontosan arról, hogy milyen ruhákat hordtak a cukrászdában dolgozó kisasszonyok a XX. század első felében. Innen jutottak el Márai Sándor Az igazi című regényéig, amelynek első része Márai egyik törzshelyén, a Krisztina téri Auguszt cukrászdában játszódik.

Márai Sándor

„Szeretem ezt a vörös szalont, a múlt századbeli bútorokkal, az öreg cukrászkisasszonyokat, a tükörablakok előtt, a tér nagyvárosiasságát, az érkező embereket. Valami melegség van mindebben, egy leheletnyi századvég van az egészben.”

– írja Márai.

A cukrászda pazar beltere

Lantos Anikó, Mohácsi Szilvia és Auguszt Ibolya kávéházi csevelye egy olyan ötlet megszületéséhez vezetett, amely aztán a következő esztendőben, Márai születésének 125. évfordulóján a Kőszegi Várszínház Az igazi című előadásában öltött testet. Ezt az előadást nézheti meg a budapesti közönség január 26-án a MOMkultban. 

Ötletből színpadi produkció

Te, nézd meg azt a férfit. … Az a magas, sápadt, a fekete télikabátban, aki a szőke, sovány cukrászkisasszonnyal beszélget. Most cukrozott narancshéjat csomagoltat. Érdekes, nekem soha nem vett cukrozott narancshéjat.

– írja Márai, akinek a kedvence pont ez a finomság volt, hiszen visszatérő vendége volt Krisztina téri üzletnek. Az író 1931 és 1945 között a krisztinavárosi Mikó utcában lakott, mindössze néhány perc sétára az Auguszttól. Ez a cukrászda, vagyis a „budai Gerbeaud” szolgált helyszínül Az igazi című regény első részéhez, a feleség monológjához; ebben jelenik meg cukrászda két legendás desszertje, a kandírozott narancshéj, valamint a fagylalt.

Előkészületek a színdarabra

Mint ismeretes, a hűtőszekrény megjelenése előtt a kandírozás volt a gyümölcs eltevésének egyik legpraktikusabb módja. A cukorban eltett narancs és vérnarancs óriási népszerűségre tett szert a vásárlók körében, nem véletlenül: igazi csemegének számított, amely egy kellemes, zselés állagba foglalta a cukor édességét és a narancs édes fanyarságát. Az ízélményt tovább fokozta, amikor elkezdték csokoládéba mártani a kandírozott narancsot.

Auguszt József ma is repertoáron tartja a régi közönségkedvenceket

Ami pedig a másik desszertet illeti, a regényben a feleség egy téli napon találkozik ismerősével a cukrászdában, és el is meséli neki, hogy ő bizony telente jár ide fagylaltozni.

„Nem értem, miért mondják, hogy télen nem lehet fagylaltot enni?”

– kérdezi a főszereplő. Nos ilyen tekintetben a helyzet a mai napig változatlan; télen is kérhet bárki fagylaltot a Fény utcai Augusztban.

Noha a MOMKult-beli előadásra, ahol a belépő mellé narancsív is jár, pillanatok alatt elkapkodta a közönség a jegyeket, Auguszt Ibolya tavaszra további előadásokat tervez.