Tízéves voltam, amikor egy nyári vendégségben életemben először kóstoltam fokhagymát. Tüstént beleszerettem. Nagymama viszont, hiába könyörögtem, nem tűrte a háznál. Az indoklás ennyi volt: apika utálta! 1849-ben született és 1927-ben elhunyt dédapám, Szmik Lajos köz- és váltóügyvéd fosztott meg tehát ettől a gyönyörűségtől egészen a hatvanas évek közepéig, sőt tovább. Rémes, nem? Na jó, azóta rég megbocsátottam neki is, nagymamának is, és iparkodtam bepótolni a mulasztást. Sajna nem tehettem bármikor − amíg össze nem találkoztam ezzel a francia eredetű recepttel. Ha lenne gasztronómiai Nobel-díj, az elsők között jelölném. A fokhagyma átható illata eltűnik, de az íze… El ne felejtsem: kell futni pár kört a piacon rendes, bajuszos hazai termésűért. Megéri.
ESZKÖZÖK:Kiskés, nagy fazék, egy ötliteres és sok apró befőttesüveg, celofán
ELKÉSZÍTÉSE:
Ha a gerezdek nagyok, pucolhatjuk szárazon, de ha aprók, akkor egy éjszakára érdemes hideg vízbe áztatni:
reggel egy mozdulattal ki lehet nyomni őket a héjukból.
A páclé összetevőit a nagy fazékban felforraljuk. Folyamatosan, marékszám kell adagolni bele a fokhagymát. Az utolsó forrástól számított 5 percig lobogva főzzük, majd azon forrón − vigyázva! − a nagy befőttesüvegbe zúdítjuk, és
24 órára légmentesen lezárjuk.
Másnap az egészet mindenestől felforraljuk megint 5 percre, majd hagyjuk kihűlni. Kis üvegekbe adagoljuk, felöntjük lével, és mindegyik üveg tetejére csordítunk egy kanál olajat, az óvja meg a romlástól. Lekötjük, kész. Az apróbb gerezdeket legalább egy hétig, a nagyokat egy hónapig hagyjuk pihenni hűvös, sötét kamrában.
Karácsonyra lesz tökéletes (az állaga, mint a tejes manduláé), és ha jó fokhagymát szereztünk, egy évig is eláll.
FELHASZNÁLÁSA:
Felbontás előtt jól föl kell rázni. A leve remekül használható salátákhoz, maga a fokhagyma pedig aperitifhez, hideg húsokhoz, felvágottakhoz, keményebb sajtokhoz vagy csak úgy magában. Egy pohár bort se felejtsünk kitölteni mellé.
CIFRÁZZAM?
A francia receptváltozatokban szerepel a cukor helyett méz, borecet helyett almaecet, a fűszerek között pedig koriander, mustármag, egész bors, rózsabors, rozmaring és tárkony is. Én a cseresznyepaprikát pár üvegben benne hagyom, hadd csípjen!
A fokhagyma (Allium sativum) az amarilliszfélék nemes családjába tartozik. Őshazája Elő- és Dél-Ázsia. Az egyiptomiak szent növényként tisztelték, sok népnél varázserőt tulajdonítanak neki. Magyarországon a XV századtól terjedt el.
Erős illatát kéntartalmú vegyületek okozzák, de nem csak ezektől varázserejű: A-, B-, C- és E-vitamint, fehérjét, szénhidrátot és ásványi anyagokat is tartalmaz. Antibakteriális és gombaellenes hatásáról Pasteur írt először. Erős antioxidáns és az immunrendszert erősítő hatása is van, csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet, segíti az emésztést, az epe- és májműködést, megvéd a gyomorfekélytől, fertőtleníti a beleket, kihajtja a bélférgeket. Téli nyavalyák megelőzésére és elűzésére elsőrangú háziszer.
A hagyományosan készült gyümölcsecetek sokkal finomabbak és egészségesebbek, mint az ecetsavból hígított „ipari” változat. Kisebb mennyiségben − főleg salátákhoz − érdemes inkább ezeket használni: fehér- vagy vörösborecetet és ezek királyát, a balzsamecetet, alma- vagy málnaecetet…